Fiat 126 P 650 E 903

Az autó 1983-ban látta meg a napvilágot. Előttem volt két gazdája, majd 2002-ben vásároltuk meg nyár elején, akkor még azzal a céllal hogy nyár végén majd jól eladjuk, mivel van rajta két év műszaki...
Ennek mar 8 éve. :)
A vétel ára 60.000.- (természetesen) kialkudott magyar forint volt, de értékét hamar megdupláztam, miután hamar belekerült a Pioneer CD fejegység.
Akkor még sárga színű volt, de már nem gyári.
Majd eljött a nyár vége, mikorra megszerettük maximálisan, megtettünk vele nem kis távokat, így hamar rájöttünk, hogy ez az autó még jó ideig nálunk marad majd.
S jött az első közös telünk, a hátsó kerékhajtás feelingje, az első padkázás - és futómű után állítás...
Majd tavasz-nyár környékén megtörtént az első kisebb felújítás melynek során a sárgából kék lett. Ekkor kapta a Seat gyári kékes-lilás színét, ami később sajnos nagyon elszaporodott, így váltottunk.
Közben megjelentünk életünk első találkozóján, ahol senki más nem jelent meg, mivel időközben lefújták, csak mi erről már nem értesültünk. De ez volt az a meghatározó első találkozó számunkra, melynek során egy életre szóló barátság köttetett egy Tokaji kis baráti társasággal, s a típussal, márkával egyaránt.
Ezt követően együtt indultunk találkozókra Bálint Atival jó ideig, s a szabadidőnket ha tehettük polskizással kezdtük tölteni.

:)


FIAT-unk, kivagy a kanyarban,
Aszfalton,murván,vagy épp az avarban,
Áldott legyen alattad az 50-es rendszer,
Szenteltessék meg benned a benzin nevű vegyszer.
Minden napi versenyünket add meg nekünk ma.
Miként az úton úgy a pályán,
Vissza 2 padló egy éles kanyar táján
És bocsásd meg nekünk ha félreváltunk,
Miként mi is megbocsájtjuk ha motor hiba miatt félre állunk.
Ne vegye a függő kopogóra,
De vigyél minket a dobogóra.
Gáz-fröccs!
Kiskocsim télen, akcióban. :) OTEXPO-n kiállítva Időrendben amiket elértünk

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Maradj otthon és annak negatív hatása... extra nyugdíjas tempó

 Belegondolni is rossz, hogy az utolsó motorszerelős bejegyzés már 7 hónappal ezelőtt született... :o
De ugye bejöttek a nem szeretem idők, illetve eleinte a kevés szabadidők, majd utána a MaraggggyOtthon, s ezek közül egyik sem segítette elő a projektet.
Most hétvégén végre össze tudtuk hozni, hogy meglátogassuk Atiékat, pótoljuk az "elmaradásainkat" és ennek kapcsán persze este lecsavarjunk egy üveg Whiskey-t, meg összeüljünk egy kicsit végre. Hiányzott már. Meg a Whiskey is :D
Így másnap reggel, újult erő hiányában ugyan, de annál nagyobb lelkesedés hiányában is :D végre összeszedtük kicsit magunkat és beemeltük végre a motort a helyére. Ezzel elősegítve azt, hogy egyszer talán indítható is lesz végre.
Ez még nem most lesz, az biztos. Hiányzott már a szerelés-bütykölés-beszélgetés-iszogatás, illetve beigazolódott a félelmem is, hogy már nem minden csavarra emlékszem így 8 hónap távlatában csípőből, hogy honnan is jött ki :o
Nagy reményem nem is volt az indításra, mivel jelentős anyag és eszköz hiánnyal érkeztem az autóhoz, de sebaj, majd legközelebb.
Már annak is  nagyon örülök, hogy a motor végre nem az asztalon vigyorog az autó mögött, hanem bekerült a helyére.
Az oxidálódott sarukat, csatlakozókat lecseréltem a motortérben, a vízcsövek java részét csatlakoztattam, az üzemanyagcsöveket szintén, a motort pedig feltöltöttem 10w-40-es motorolajjal, ezekkel is közelebb kerülve a majdani indításhoz.
Folytatás remélem mihamarabb ;)
Marczin Róbert @ . 1 fotó . 2 komment

Mint mondtam, nyugdíjas tempóban - Haladtam egy kicsit megint

 Ismét volt egy kis szabadidő, amit az autóra, motorra lehetett fordítani.
 Hét elején elhoztam a hengerfejet, másnap reggel le is adtam a gépműhelybe, ahol meglehetősen rövid határidővel vállalták is a javítást. Ezúttal sem csalódtam a ROBCO-műhelyben, gyorsak és korrektek voltak. Pénteken el is tudtam hozni tőlük a javított hengerfejet, immáron rendberakott gyertyamenettel az 1es hengerben is.
Megérkezett a 4 pólusú Bosch gyertya is, ami előzőleg is benne volt, valamint a hengerfej csavar garnitúra is, mert az előzőekkel már nem mertem volna mégegyszer nyomatékra lehúzni a hengerfejet.
Így semmi akadálya sem volt egy kis motorépítésnek, kiután Attilával is egyeztettem.
Felkerült az új hengerfej tömítés, a hengerfej az új csavarokkal,  3 lépcsőben le is húztam a hengerfejet 25-45-65 Nm-rel, a szelephimba sor is felkerült majd beállítottam a azelephézagokat, továbbá felkerült a szelepfedél ezúttal szárazon egy parafa tömítéssel, valamint a termosztát és a karburátor is mindkettő saját készítésű tömítéssel.
Bekerült a gyújtáselosztó oszlop is a helyére, valamint a 4 gyertya is, továbbá a levegőszűrő is a házzal együtt.
Gyakorlatilag estére összeállt a motor, már csak a beépítésre kell majd valamikor szánni egy napot.
Marczin Róbert @ . 13 fotó . 2 komment

Épülget, de csak nyugdíjas tempóban

 3 hónapja lassan már annak, hogy szegény motorkában széthullott valami, amiről gyakorlatilag nem sokkal később sikerült kideríteni, hogy a főtengely volt az, ami eltört az 1-es hajrókar előtt. Ezt gyakorlatilag már egy héttel az események után kiderítettem, ugyanis nem hagyott nyugodni a dolog, hogy vajon mi mehetett benne tönkre.
Első körben a motor felső részén kezdtem el kutakodni, hátha valami ott szabadult el, mondjuk esetleg valamelyik himba, vagy ilyesmi. De a szelepfedél eltávolításával sajnos nem kerültem előrébb a probléma feltárásának ügyében. :( Ennek már nem örültem természetesen.
Nem volt mit tenni, szedtem hát tovább a motort miután leeresztettem a motorolajat belőle, lekerült a karter is. Ekkor újra megmozgatva kicsit a főtengelyt tünt fel számomra, hogy hosszírányű lógása van a tengelynek, ami nem túl egészséges mértékű. Ráadásul némi nemű kottyanó hang is társul hozzá. Mikor aláfeküdve lezdtem el mozgatni a főtengelyt, akkor tünt fel, hogy az ékszíjtárcsa felőli rész mozdul ugyan, de a hajtókarok nem mozdulnak hosszirányban. Ennek annyiból örültem, hogy talán feltételezhetően nem a dugattyúk valamelyike ment el vadászni...   s közben meg is láttam a csodát, a repedést/törést az 1-es hajtókar előtt a sonka tövében. 
Vegyes érzelmeim voltak, hiszen valahol örültem annak, hogy megvan a hiba, de ugyanakkor szomorú is voltam, mert emlékeztem hogy mennyire nem egyszerű és nem olcsó dolog főtengelyt keríteni hozzá.
Volt ugyan egy pár bontott motorom, de sajnos volt egy pár betörés is a telken aminek következtében sokminden odaveszett sajnos, így túl sok reményem nem volt a tartalék főtengely tekintetében.
Nagyvárosi barátaink persze nagyon kedvesek és nagylelkűek voltak, hiszen rögtön felajánlották, hogy segítenek amiben csak tudnak, ha elakadok bármiben is a beszerzés terén. Ezúton is köszönet nekik!
 Szerencsére azonban sikerült találnom főtengelyt a dolgaim között, még ha ütött-kopottat is, ami rozsdás is. Így legalább volt némi remény, hogy egyszer majd lesz belőle valami. Amint tudtam fel is vettem a kapcsolatot a Belcord Kft-vel Egerben, ahol sok évvel ezelőtt is készültek az alkatrészek a motorhoz, hoszen elégedett voltam a munkájukkal maximálisan. Le is beszéltük, hogy valamelyik nap átugrok Egerbe, és rámérnek a tengelyre, milyen méretekkel bír. 
Így is lett, pár napon belül már a gépműhelyben volt a tengely, és leméregettek rajta mindent, amit csak lehet. Így hamar kiderült, hogy egy alapos főtengelyem van, minimális kopással, de jelentős felületi rozsdával. Aminek következtében a hajtókari részek 2. lépcsőre köszörülhetőek, a nyugvócsapágy részek pedig 1. lépcsőre. Így a tengelyt ott is hagytam náluk egy szerdai napon, hogy amikor majd idejük lesz rá, akkor sort kerítenek rá és szólnak.
Túlzottan sokat nem tétlenkedtek ők sem, hiszen még azon a héten pénteken fel is hívtak, hogy elkészült a tengely, mehetek érte.
Ebben a szállításban Attila barátom volt segítségemre, hiszen épp Egerben volt dolga, így ő hozta el a főtengelyt tőlük. Majd következett egy pár hetes kihagyás, ugyanis elhavazódtam a munkával, s nem úgy alakultak a hétvégék, hogy bármikos is tudtam volna vele foglalkozni.
Ezidő alatt megrendeltem a hajtókar csapágyakat, a nyugvócsapágyakat és támcsapágyat miután megvoltak a főtengely pontos méretei, valamint a kmomplett motor tömítés garnitúrát is. Majd kb 3 hét elteltével sikerült eljutom oda, hogy Attilával egyeztetve neki láttunk kiszerelni a motort, mivel ez nem az a beavatkozás, amit a helyén kilehetne cserélni. Ettől a részétől is féltem egy kissé, ugyanis a motor azóta nem volt kiszerelve az autóból, hogy 2006-2007-ben belekerült. Elég hamar szembesültem azzal is, hogy a motortartó gerenda kiszerelése nélkül esélytelen a motort eltávolítani, amennyiben a váltót a helyén akarom hagyni. Márpedig a helyén akarom hagyni, ugyanis akna nélkül elég izgalmas lenne visszarakni a komplett egységet. És a motortartó gerenda is benne van már 12 éve a kocsi hátuljában, ráadásul ezidő alatt egyszer ugye belém is jöttek hátulról, elég jelentősen.... elég nagy parám volt, hogy vajon ha kikerül belőle a tartó gerenda, akkor vajon nem fog-e tekeredni-csavarodni valamerre a kocsiszekrény majd hirtelen. :o
 De nem volt mit tennem, a motor kiemeléséhez el kellett távolítanom. Szerencsémre azonban nem történt semmi, így ezzel kapcsolatosan legalább megnyugodattam.
Kikerült hát a motor, felkerült az asztalra és elkezdtem szépen bontani kifelé a főtengelyt, a hajtókarokat, a nyugvócsapágy fészkeket, stb. az összejelölések után persze, hogy minden ugyanoda kerüljön majd vissza ahol volt. Kiszereltem a főtengelyt, ami felett még mindig nem tudtam napirendre térni persze, s az tűnt fel miközben nézegettük, hogy mint ha az olajozó járat mellett lennének olyan repedések, melyek nem kimondottan frissek, sőt vélhetőleg jó pár évesek és km-esek is, amik valamilyen oknál fogva mostanra adták meg magukat teljesen. Ez persze a lényegen nem változtat semmit sem...
Kicseréltem a fészkekben a csapágyakat, amiknek egyébként semmi bajuk sem volt, kb 0 kopással rendelkeztek, így büszkén konstatáltam, hogy van előnye is a borzasztóan magas (7bar-alapjáraton...) olajnyomásnak. ;)
A frissen beszerelt csapágyakat megolajoztam jó bőségesen miután a heylükre kerültek, valamint a tengely és a hajtókarok ezen pontjait is, hogy elkerülhessem a szárazon futást, mely a leginkább káros egy motor számára az első indítást követően ugye egészen addig míg az olajynomás fel nem épül teljesen a rendszerben.
Ha meg már úgy is kint van a motor, akkor úgy döntöttem, hogy kicserélek minden olyan tömítést, amihez egéybként bajos vagy lehetetlen hozzáférni. Így cseréltem a (lendkerék mögötti) főtengely hátsó szimmeringet, a víztér tömítését szintén a lendkerék mögött, az olajpumpa alatti talptömítést, vezérműdekli tömítést, a karter tömítéseket (a 903-asnál ugyanis 4db-ból áll a tömítés), a főtengely első szimmeringet (ami esetemben Lada, ugyanis be volt maródva régebben az ékszíjtárcsa s ezért verte az olajat, s mivel a Lada ékszíjtárcsája kisebb így a Fiatét is leszedettem annak idején ugyanerre a méretre, a külső méretük ugyanis megegyezik - mindezt amiatt írom le ide, hogy ha valaki hasonló cipőben járna, akkor ez lehet egy megoldás számára. Mérete: 40x56x7), a vízpumpa tömítéseket is (itt mondjuk volt olyan 6-os csavar sajnos, ami szakadt így cseréltem azt is).
Kipucoltam a karburátort is miután szétszedtem darabokra, cseréltem a talptömítéseket rajta, kicseréltem a termosztátház alatti tömítést is, szóval gyakorlatilag mindent. S ha már nagyszervíz van, cseréljünk gyertyákat is, de rémlett valami, hogy valamelyik gyertya vacakolt...    Na így sikerült kihúzni az 1es hengerből a menetet....
Kb itt tartok most, meg fél centire az agyvérzéstől, mert nem akartam hengerfejet szerelgetni meg felújíttatni...
De most már ez van, amikor lesz egy kis időm, megyek Atihoz és hozom el a hengerfejet, ugyanis valami 5.000.-ért javítják a menetet, ha bármilyen Helicoil-hoz hasonló megoldást szeretnék, az nagyságrendileg ennek többszöröse és jó esély van rá, hogy csak vagylagos lesz a javítás. Akkor már inkább legyen rendbe rakva ez is, hiszen nem nagyon hagyott cserben sohasem a motorka, tehát megérdemli ;)
Köszi mindenkinek a türelmet, azon vagyok hogy az éven a végére érjek, hiszen lagzi után ment volna műszakira is...

Marczin Róbert @ . 27 fotó . Szólj hozzá!

Esküvős kalandos

 Egy újabb kalandtúra, hatalmas nagy munka, még hatalmasabb party és party-arcok, és egy kis szívás. Kb ennyi fért bele a hétvégébe.
Az egész úgy indult, hogy meghívást kaptunk Csajos és Gyula esküvőjére egy évvel ezelőtt - ezúton is hatalmas köszönet érte! :)
Közben ugye eltelt egy pár hónap, s ahogyan közeledett a dátum, igyekeztem (volna) az autót ráncba szedni, hogy a jeles napon azzal vehessünk részt, hiszen az autó volt az, ami megalapozta ezt a baráti kapcsolatot IS.
De persze ez koránt sem olyan egyszerű soha, mint ahogyan ezt elképzeljük, így most is lettek benne érdekes fordulatok, kanyarok....
Kezdődött az egész azzal, hogy 6 héttel ezelőtt felhoztam Miskolcra az autót szervízbe, hogy legyen idő kicserélni a megfáradt küszöböket, amik sajnos nagyon ramaty állapotban voltak - köszönhetően a sok-sok évvel ezelőtti balesetnek és az azt követő lakatolásnak, ugyanis a víz sajnos rendre megállt benne, mivel ráttá tették a küszöböket. :(   A szervízben közben kicsit összejöttek a dolgok, meg a munkák, így jó ideig hozzá sem tudtak kezdeni a megbeszéltek ellenére. Olyannyira, hogy már-már kezdtem teljesen elengedni a Polskival történő részvétel lehetőségét is. :( Míg nem a héten arrafelé volt dolgom, s meglepően vettem észre, hogy a kis autó már nem áll ott, ahol leparkoltam vele hetekkel ezelőtt, sőt az udvaron sem látom. Nagyon meglepődtem, hiszen az utóbbi időben már nem is kerestem őket telefonon, mert tudtam hogy tele vannak munkával. Így gyakorlatilag csütörtökön szembesültem azzal a ténnyel, hogy belekezdtek a kis autó javításába, s van rá remény, hogy szombatra autó lesz belőle.
Így pénteken meló után elmentem a hivatlba - ami újabb kalandtúra volt... - hogy 3 napos útvonalengedélyt kérjek az autóra, ugyanis nem minden nap adnak ki ilyet az adott hivatalban, annak ellenére hogy törvényi akadálya nincsen... a lényeg hogy megoldottuk ezt is, csak "véletlenül" rossz helyte húztam sorszámot, ahol a hölgy volt olyan kedves és megoldotta ezt az eleinte megoldhtatlannak tűnő problémát. Ezúton is hatalmas köszönet érte. ;)
Ezt követően a nap végén, mikor mindkét munkahelyemen végeztem, útra keltem Tokajba, ahol a szétszedés történt hetekkel ezelőtt, hogy elhozzam a szükséges dolgokat az autóhoz, mivel csak egy vezető ülést hagytunk benne.
Gyakorlatilag minden adott volt ahhoz hogy a kis autó is jelen legyen a nagy napon, már csak össze kellett rakni. Így szombaton míg mások az  igazak álmát aludták, útra keltem a szervízbe. Miután mindkét küszöb felkerült, az összerakás következett, amit sosem jó elkapkodni, ugyanakkor most sietni kellett, mert 11-12 körül szerettem volna elindulni, hiszen Vác elég messze van. Főleg egy olyan autó esetében, ami az elmúlét pár évben sajnos nem nagyon ment. :( A lényeg hogy beleadtam apait, anyait és összeállt a technika gyakorlatilag 3/4 10-re teljesen menetkész volt az autó. Felhívtam a nagyon kedves kolléganőmet, akit már hetekkel ezelőtt felkértünk bébiszitternek az esküvő napjára, hogy segítsen már rajtam egy kicsit, mert egy seggel nem tudok két lovat megülni, s az autókat haza kellene vinni. Megoldottuk, hazavittük, segített, megtankoltam az autókat, megváltottam a matricákat és a világot is természetesen, majd egy kisebb késéssel ugyan, de útnak indultunk.
Eleinte semmi gond sem volt, teljesen jó ütemben haladtunk, ellenben sajnos a 37°C fokos hőmérséklet nem sokat segít egy épített kis autó estében, ugyanis a forró aszfalt miatt, nem tud olyan ütemben hűlni, mint ahogyan melegszik sajnos. :( Így volt ez régebben is sajnos. Csak most ugye még sietni is kellett volna, hogy nehogy lekéssük az időpontot, meg ugye egy kicsit ott lógott a levegőben a műszaki meghibásodás lehetősége is egy olyan autó estében ami mostanában nem nagyon ment. Odafelé a melegedésen túl szerencsére nem volt semmi gond, nagyon jól jött a kis autó, s nagyon sok elismerő pillantást és integetést kaptunk útközben, amik mindig nagyon jól esnek. :)  Ekkor még a srácok sem tudták, hogy jelen lesz a kis autó is az esküvőn, ahol nem volt ugyan elvárás a polskival történő megjelenés, de egy kicsit mindenki úgy volt vele, hogy mégis csak azzal illene ha lehet. ;)
A cél előtt kb 5-8 km-rel hívott fel Piszkor, amiből persze egy kurva szót sem hallottam, s szerintem ő sem hallott semmit sem... Ekkor osztottam meg egy képet, amiből egy páran már sejtették ugyan, de nem hitték a tényt. :)
Mikor megérkeztünk a szállásra, s összefutottunk Emeséékkel, ő említette elsőként, hogy Lencsi épp az ablakon nézett kifelé, s megjegyezte, hogy megjöttek Robiék a polskival... Eme meg is jegyezte neki, hogy biztosan nem azzal jöttünk szerinte...    Ahogyan a másik helyszínen állítólag KG is meglepetten kapta fel a fejét a szálláson, hogy "ez egy 900-as!!!!"   :D Szóval mindenki hitetlenkedve fogadta a hírt, a tényt, és meglepetten :)
Sőt Gyula még akkor is kételkedett, mikor mentünk kifelé az autókért, hogy beálljunk a fotózásra velük, hogy én hova megyek. :D :D :D
Úgy gondolom sikerült a meglepetés erejével hatni mindenkire ;) Milla pl amikor csak tehette, simogatta a kis autót, ami külön jó érzéssel tölt el mindig, hogy Ő is szereti, s számára is nagyon kedves. :)
 A party eszméletlen volt, a társaság fenomenális, a helyszín nagyon szép, a menyasszony gyönyörű és ott volt Gyula is... :D :D :D
Nagyon szépek voltatok, nagyon jó buli volt, még ha 1/2 3-kor utól is ért a fáradtság - amit most már esetleg megértetek.
Nagyon nagyon örültünk mindenkinek, akivel csak találkoztunk. :) Nagyon jó volt titeket újra látni, s az estét veletek tölteni. :)
Utána aludtunk egy rövidet a másik szálláson, ami 5 km-rel visszább volt, majd kissé fáradtan ébredtünk, reggeliztünk, és pakolásztunk, majd útra is keltünk 11-kor.
Amikor is valami 6-ik érzék féle azt súgta, hogy ha hosszabb is az út, ezúttal ne autópályázzunk...    
Hát...
Hogy is mondjam...
Ez valahogy bejött ezúttal is, ezért hallgatok a megérzéseimre.
Eleinte abszolút nem volt semmi gond, így hogy nem rohantunk még a motor sem melegedett túl, kényelmes 90°C-on tartható volt a vízhőfok, aminek nagyon örültem.  Haladtunk szépen már a 3-as főúton, mikor is Káplnán megálltunk az egyik nagy kedvencünknél, amerre mostanság sajnos ritkán járunk, a Rétes-Várnál. A hely valami eszméletlen! Mai napig hagyományosan, kézzel nyújtott rétest forgalmaznak, gyártanak, készítenek, sütnek. Tipikusan az a fajta, amit ha megkóstolsz, lefosod a bokádat! ;) Annyi volt most, hogy nem volt. :( Későn érkeztünk s elfogyott. 
Így tovább indultunk hazafelé, de messzire nem jutottunk, ugyanis települést elhagyva, valami hirtelen egyszer csak elszabadult a kis autó motorjában. Eleinte a hangok alapján a váltóra tippeltem, de ezúttal sajnos nem. Ez elég egyértelműen a motorból jön sajnos. :(
Így az első lehetséges alkalommal lekanyarodtam a főútról, s kezdődött az agyalás, hogy hogyan is tovább...
Vontatókötelem persze nem volt, mivel az nem kell, azt nem rakom be annak ellenére, hogy van vagy 2db-om, azt lent hagyom Tokajban...    Az autómentő bérlősöket hívtam, sajnos nem értem utól őket, így visszamentem Kápolnára és a benzinkúton vettem egy kötelet. Bár bevallom férfiasan nem voltam elragadtatva az ötlettől mivel 3 nővel voltam együtt (bár nem egészen így képzeltem el... ) és vontatni még egyikük sem vontatott. Kicsit féltem, de lássuk be, nem volt mit tenni, haladni kellett ha haza akartunk érni. Elmodtam Nórinak szépen, hogy mire ügyeljen majd amikor húz, hogy lassan induljon el, úgy váltson, hogy a nyomatéknak sebességnek ideje se legyen leesni, ne vegyen hirtelen féktávokat, és felejtse el az "itt még én átférek" hozzáállást, mert most kétszer hosszabba a szerelvény.
Elindultunk. S pár km alatt úgy ráérzett a vontatásra, hogy jó pár ember megirigyelhetné tőle! És ez nem vicc! Szó szerint élmény volt, ahogyan vontatott, nem rángatott, nem fékezgetett, nagyon szépen hazahúzott 70 km-ről, ami azért első vontatásra, mindennek mondható, csak kevésnek nem! ;) Maximális tiszteletem és minden  elismerésem az övé!
Volt pár vontatásom az elmúlt 20 év alatt, van vagy 3 ember, akivel bármit elvontatnék bárhova gondolkodás nélkül, ahogyan van sajnos olyan tapasztalatom is, akikkel 1 m-t sem vontatnék újra. Sőt olyan is volt, akit inkáb leakasztottam magam mögül, mert annyira nem értette meg hogy mi is a dolga....Na mindegy, szóval van egy pár tapasztalatom (sajnos, vagy szerencsére), de ez a legutóbbi, minden elképzelésemet felül múlta!
 A kis autó itthon van, hazaértünk, a továbbiakat még nem tudom, mert egyelőre most sem időm, sem energiám sem keretem nem lesz arra, hogy motort építsek. Hiszen 10 évvel ezelőtt sem 2 Ft-ban volt egy ilyen, nagyság rendileg 200.000.-ben volt és "csak" egy utcai motor volt. Futott kb 150.000 km-t, elvitt s visszahozott sok szép helyre és okozott ezalatt nagyon nagyon sok örömöt, boldogságot. De ennek most egyelőre ennyi sajnos.

Hát így telt ez a hétvége. ;)

Marczin Róbert @ . 6 fotó . 4 komment

Kalandtúra

Eltelt egy kis idő, mire ez az egész megíródott... Köszönhető ez annak is, hogy igazából időm sem volt, de leginkább kedvem sem, mert annyira tele volt a hócipőm.
Az egész úgy indult, hogy volt egy "elvetemült" ám ugyanakkor egy teljesen ésszerű ötletem a nyári találkozóra való lejutást illetően, melyben mindenki meglelte volna a számára megfelelő részt családon belül. A terv az volt, hogy elkérem a céges VDF-es kisteherautót, aminek a puttonyába beállva leszállítjuk végre a kis kékséget is, valamint a nyaraláshoz szükséges összes motyót kényelmesen, valamint kényelmesen és kellemesen utazhattunk volna mindvégig egy klimatizált utastérben, ahonnan Milla is kényelmesen kilát menetközben.... Tehát több ponton tünt ez az egész jó ötletnek, főleg annak tekintetében hogy a találkozót követően további 1 hetet terveztünk lent maradni a Balatonon.
 Eleinte nem is volt semmi gond...
Megkaptam a nagy fehéret, kitakarítottam hogy növeljem ezzel is az utaskomfortot, majd egyeztettem Attilával és Laci barátaimmal, és elmentünk bevarázsoolni a kis kékséget a nagy fehérségbe. Ebben nagy segítségünkre volt az általunk gyártott mobil rámpa, valamint a kellő elszántság, ugyanis többen az utolsó pillanatig azt hitték hogy csak viccelünk ezzel a puttonyba történő beállással :D Nem mondom hogy teljesen zökkenőmentesen, de sikeresen végrehajtottam a feladatot a segítőimnek és navigátoraimnak köszönhetően még úgy is, hogy nem túl tágas egy ilyen raktér. Kvázi a kispolski kerekei épp elférnek a Citroen Jumper sárvédő dobjai között. A hosszával nincsenek gondok ilyen tekintetben, hiszen még marad is előtte-utána kényelmesen pakolható terület, kb 60-80 cm sávban és teljes szélességben. A mobil rámpák is elfértek kényelmesen s rögzíteni is tudtuk őket, ahogyan magát az autót is a raktérben a rögzítőfülekhez spaniferrel lehúzatva előre is, hátra is, keresztben is. Gyakorlatilag bombabiztosan, plusz rögzítőfékkel és sebességben hagyva természetesen hogy el ne mozdulhasson menet közben még véletlenül se.
Ezzel nem s volt semmi gond. Biztos ami biztos alapon már indulás előtti napon megejtettük ezt a beparkolást, hogy legyen időm kitapasztalni azt is, hogy valóban nem mozdul-e meg a raktérben az autó menetközben, így éjjel még ezzel a kombóval el is mentem dolgozni már csak amiatt is, mert egyszerűbb volt eleve a nagy autóba pakolni a szállítani kívánt zöldséget és gyümölcsöt is. Miután már gyakorlatilag minden bent volt az autóban és jóformán csak az indulás volt hátra, még kiszaladtunk a Rakacai tóhoz teljes felszereléssel nagymamához, ami nekünk innen háztól-házig további 50 km. Még ekkor sem volt semmi gond, minden rendben volt, asszony megbékélt a helyzettel és belátta hogy kellően tágas egy kisteherautó, és kellően kényelmes is utazás szempontjából, valamint a 38°C-os hőmérséklet is könnyedén elviselhető a klimatizált utastérben (mert ugye mióta gyerek van, már jobban figyel az ember ilyen dolgokra is hogy kényelem, komfort, stb). Majd elhatároztuk hogy még indulás előtt csak hazaszaladunk az albérletbe, s utána útnak indulunk. Miskolcra érve egyszer csak leszakadt az eső, de úgy rendesen, nem ám csak kicsit. S mikor légvonalban már csak vagy 300 m-re voltunk a lakástól, akkor a legnagyobb szakadó esőben egyszer csak minden előzmény nélkül megállt a technika alattunk. Természetesen a legszűkebb úttorkolatban, ahol ki sem tudtak jóformán kerülni minket, mert jobbra járdasziget, balra pedig pogácsákkal bizttosított s fallal elválasztott villamosmegálló öböl volt, továbbá kereszteződés után voltunk vagy 30 méterrel és friss lámpaváltáson túl. Kvázi volt mögöttünk autó mennyiség rendesen, természetesen különböző szólamú kürtökkel.... mert ugye ha azt nyomja a sok faszfej, akkor attól a műszaki hibás autó a sor elején egyszer csak megjavul.... Olyan ez kb, mint amikor autópályán haladva besorolsz a belső sávba, hogy megelőzd a külső sávban haladó 100-110-es tempójú autóbuszt, s még a hátsótengeléynek vonalában sem jársz, mikor megérkezik mögéd Mihail Surmóker, aki épp pályacsúcsot akar dönteni épp ma épp ott és épp akkor, ezért elkezd rád villogni, meg dudálni, mert ugye ettől hirtelen megnő az előzésben lévő autó nyomatéka és végsebessége is jelentősen, mint ha legalábbis egy Nitrós palackot szisszentenél be a motorháztető alá....  Na mindegy, szóval a sok türelmetlen fasz csak dudál, de igazábóli segítséget csak az autósboltos kollégám Béci tudott nyújtani, aki a szakadó esőben félreállt mikor meglátta hogy bajban vagyunk. Így ketten kezdtük el letolni az útról a kb 2 tonnás autót, amit Edit próbált kormányozni, terészetesen szervó nélkli, mert a motor nem járt, nem indult.... Azt hiszem ekkor kaphattam az első idegrohamot, a másodikat nem sokkal később, mikor senki nem tudta megmondani hogy mi lehet a hirtelen leállás oka. Hívtam Sipi barátunkat, akire mindig lehet számítani ha bajba kerül az ember. Most sem volt ez másként, már küldte is az autómentőt annak ellenére hogy már egy órája kb zárva volt a szervízük. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az autómentő épp előtte került ki minket kb 2 perccel és még a közelben volt. Visszajött. Tanakodtunk, találgattunk ekkor már 3-an állva az autó motortere mellett. Majd arra jutottunk sokadszori eredménytelen indítózást követően, hogy leszállítjuk a telephelyre az autót és Sipiéknél kiolvassuk-megfejtjük a hibát. De a mentős mikor megtudta hogy ez egy Kindertojás, akkor nem akarta annyira erőltetni a tepsire való felhúzást, nehogy baja legyen a kis autónak a nagy autó belsejében. Vontatni meg én nem nagyon akartam egy minden nélküli 2 tonnás autót... így a 37-ik indítózásra beindult kb pöcc-röff az autó s járt mint a Doxa. Teljesen tanácstalan voolt mindenki. Elindultunk kísérettel a telephelyre, kb ekkor volt este 7-1/2 8. Semmi gond nem jelentkezett az úton, Sipihez leérve rádugta a gépet, majd némi böngészést követően szomorűan konstatálta a dolgot, hogy nincsen benne semmi olyan tárolt hiba ami az előzmény nélküli leállást indokolta volna, valamint az indíthatatlanságát. Tanácstalanok voltunk s kellően fáradtak is már, vágül úgy döntöttünk hogy estére már nem indulunk űtnak, a többit meg majd meglátjuk másnap. Ugyanis Sipi sem tudta nyugodt szívvel azt mondani, hogy ezzel így útnak indulhatunk-e, vagy sem. Főleg gyerekkel együtt. Éjszaka. Lehüléses időszakban, mikor ha leáll az autó még csak fűteni sem tudok nekik hogy ne fázzanak meg... Kellően ingerült állapotban megtalált a főbérlőnk is, természetesen a legjobbkor s a legjobb témával.... Így aznap éjaszakára már nem tevzetünk mást, csak azt hogy szisszentünk 1-2 sört Attilával és kieresztjük a gőzt...
 Másnap reggelre megszületett a végső döntés, nem reckírozunk inkább ebben a formában, hanem inkább átpakolunk ami csak befér a Suzukiba, s majd azzal indulunk útnak. Így is történt, a szerelvényt elvittük egy közeli rakodóra, ugyanis felálláskor volt egy pici malőr vele. Tudni illik mivel egy kicsit alacsonyabban van az autó hasmagassága, így a rámpa tetején egy picit épp felfeküdtek az alsó merevítők, aminek következtében egy kicsit nagyobb gázadással lehetett csak újra továbbhaladni, ami viszont azt eredményezte, hogy a Yokohamák pikk-pakk elforogtak a lemez felületen és kissé féloldalas beállást okoztak. Persze ennek is megvolt az előnye, hiszen így féloldalasan rögíztve kissé több helyem volt, hogy a jobb oldalon ki tudja mászni az anyósülésen keresztül az oldalsó tolóajtón át. :) A lényeg hogy megoldottuk, nagyságrendekkel egyszerűbben lefelé, mint előtte nem sokkal felfelé.
Átpakoltunk a Suzukiba ami csak befért, és visszaszállítmányoztuk a nagy fehéret a céghez (mondanom sem kell, hogy továbbra sem produkált semmiféle hibát...) Majd útnak indultunk gyakorlatilag szépen lassan, komótosan. Útközben betértünk egy már-már megszokottá váló útszéli csárdába, ahol megebédeltünk, majd indultunk is szépen tovább utunkra. Milla hamar el is aludt, elnyomta a fáradtság, na meg persze a finom ebéd, mi meg közben haladtunk szépen az utunkon, mikor is valahol Mezőkövesd magasságában egyszer csak leszakadt az ég... de úgy rendesen. Mondtam is magamban, hogy legalább nem lesz olyan meleg, a gyerek  is jobban alszik majd, nekünk is jobb ha nem pirít az ablakon keresztül a napsütés miközben bent meg megy a klíma, stb és bekapcsoltam az abalktörlőt. Az törölt vagy 8-at 10-et mikor is minden előzmény nélkül egyszer csak megállt 75°-ban a szélvédő közepén a két lapát...
UPDATE
Aszzem itt morzsoltam el lelkem első könnycseppjét, s már láttam magamat miközben vezetni próbáltam, ahogyan kiszállok az autóból és össze-vissza rugdosom az egészet a francba amolyan feszültsé levezetés gyanánt. Ekkor jártunk valahol Mezőkövesd környékén s csak vagy 5-8 km-t kellett megtennem az autóval a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, mire a lehajtón elhagytuk a pályát. Ekkor lelki szemeim előtt megjelent a tű éles epizód, mikor kipakoltam mindent a Suzukiból a Polskiba, mert abba úgy is kell szerszám, a Suzuki meg mégis csak egy Suzuki, amihez szerszám sem kell.   Így minden nélkül álltam az esőben az útszélén s próbáltam megoldást találni a felmerült problémára.
Azt hamar kizártam, hogy nem a motor hibásodott meg, mert ha bekapcsoltam, akkor a motor járt, csak a karok nem mozdultak. Kvázi elég valószínű, hogy a mechanika ment tönkre, esett szét, törött el. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy szerszámok nélkül ezt hogyan fogom orvosolni,  mert bár a szélvédő alatti műanyag burkolatot oldható bolhák tartják a helyükön, ezt eltávolítani csak akkor tudom, ha az ablaktörlő karokat is leszerelem, amiket 1-1 olyan 8-as csavar tart a helyükön amik 12-es kulcsnyílásúak.... :o
Így minden nőgyógyászati tapasztalatlanságomat összeszedve, az összes bolhát eltávolítva, majd a műanyagot kicsit megfeszegetve, kialakítottam egy annyika kis hézagot ahol a(z egyébként nem kis) kezem nagy keservesen befért, s ezen a nyíláson keresztül próbáltam kézzel, ujjakkal letapogatni a mechanikát, hogy vajon mi is történhetett vele. Persze mindezt a szakadó esőben...
Relatíve hamar megszületett a letapogatott helyzet, miszerint a mechanika egy faudi csuklós részen szünt meg folytatólagos lenni. Pár perces ujjazást követően sikerült visszapattintani a szétesett, lepattant műanyag hüvelyt a fém faudi fejre, majd visszarakosgattam a bolhákat, csináltam egy pár perces törlési próbát. S mivel azt tapasztaltuk, hogy rendben működik, így arra szavaztunk, hogy tovább indulunk, bár én ekkor szívem szerint már hazafelé indultam volna...
A pályára felérve, kb 1 km-t haladva az ablaktörlő újra megállt, amiben az volt a kellemes, hogy a következő pihenő egy benzinkút lesz majd valamikor 25-30 km-rel tovább.... Mindenki látnoki erőmet összeszedve igyekeztem a vizenátlátásra összpontosítani, s megtalálni azt a sebesség intervallumot, amikor is esetleg az esőcseppek jobban legördülnek a szélvédőről.  Nos, hogy másnak ne kelljen ezzel játszani már, így elárulom hogy ez nem 70 és 120 között van valahol szakadó esőben, többre pedig nem vitt rá a lélek úgy hogy utasok is ültek az autóban :o    Mikor beértem egy kamiont, igyekeztem tisztes távolságot tartani tőle, ugyanakkor kellően közel is kerülni hozzá, hogy legalábba  amozgása alapján a pálya nyomvonalát letudjam követni míg eljutunk a pihenőig.
A benzikúton újra szétkaptam amennyire lehetett és újra megoperáltam a résen keresztül, de elég nyílvánvaló volt, hogy nem fog sokáig tartani, mivel különösebb ellenállás nélkül "pattant" a heylére a műanyag bolha. :( Hívtam közben a VDF-nél Laci barátomat hogy nézzen már utána annak, hogy ez a probléma valahogyan orvosolható-e, van-e hozzá rendelhető alkatrész esetleg amit mondjuk Pesten felvennék és kicserélhetném, megjavíthatnám. A válasz sajnos az volt, hogy csak egyben rendelhető a mechanika, és csak gyáriban, tehát nincs semmi más utángyártott dolog amivel javítható. És mivel gyári van csak, így van annak egy pár napos átfutási ideje is mire megérkezik valahova, mivel senki sem tartja ezt polcon. :( Nem voltam vidám. :(   Összeraktam, s a feleségem biztatására haladtam tovább a cél felé, jobb ötlet hiányában.
Szegénykém próbált nyugtatni, hogy ne izguljak, mert csak Gödöllőig kell kibírni, mert ott a radarkép szerint már nem esik....    ettől sem lettem nyugodtabb, mivel ekkor még vagy  80 km-re voltunk Gödöllőtől, az eső pedig rendületlenül szakadt jó nagy cseppekben.
Sokat megint csak nem tudtunk haladni, csak vagy 1-2 km-t, mert újra szétesett sajnos a mechanika, ahogyan ez előre megjósolható is volt. Így megint csak lassan haladtunk amennyire csak lehetett s igyekeztünk eljutni a pihenőig. Közben eszembe jutott, hogy anno Janitól kaptam egy fantasztikus autós csomagot, ami nem volt más mint a WS PLATINUM, s emlékeztem, hogy ehhez kiegészítőként volt egy műszerfalápoló, valamint egy szélvédőre permetezhető vízlepergető. Még arra is emlékeztem, hogy ezt anno az autóban helyeztem el ha esetleg valamikor is szükségem lenne rá, akkor nálam legyen. Meg is találtam pillanatok alatt, így nem aggódtam jobban mint eddig, hiszen a kezemben fogtam a mindenre megoldás varázsszerét.
Mikor elértünk a piehnőig és tanulmányozni kedztem a varázsszert, akkor szembesültem a szomorú valósággal, hogy még Üzbegisztán részére is található rajta kezelési útmutató az Ukránokon kívül.... és igen, jól sejtitek, egyikben sem vagyok annyira jó a nyelvjárás tekintetében...  Ekkor már kínomban röhögtem az autó mellett a szakadó esőben állva.
 Tekintettel arra, hogy a boltban tartunk mi is ehhez hasonló vízlepergetőt, így próbáltam felidézni azt, hogy azon vajon milyen játékszabályok találhatóak. Valahogy nagyon az rémlett nekem, hogy a szélvédő megtisztítása után kell rápermetezni, majd áttörölni és rajtahagyni a száraz (ismétlem SZÁRAZ) szélvédőn hogy kellően kifejthesse hatását.   Na most ezt egy autós piehnőben, szakadó esőben nem tudom hogyan lehetett volna kivitelezni.
Így ami a csövön kifért (az ujjazást követően persze) permeteztem a szélvédőre a varázsszert, amit elég furcsa tekintetek fogadtak a mellettünk álló rendőrautóból... biztos gondolták, hogy ez se teljesen normális, hogy szakadó esőben ablakot akar pucolni...
Tovább indultunk, a mechanika újfent szétesett, a varázsszer gyakorlatilag semmit sem hatott annak fényében hogy a vízfelszínére tudtam csak permetezni azt, így az esélytelenek nyugalmával, s némi idegbajjal karöltve haladtam tovább szépen, kényelmesen. Asszem ilyen nyugodt tempóban még sosem autóztunk autópályán, de esetünkben nem volt más választás. 
 Tény hogy Gödöllő környékére érve már nem szakadt az eső, s gyakorlatilag ki is tisztult, amit cseppet sem bántam. De addig eljutni gyakorlatilag egy örökkévalóságnak tünt.
Utána már feltudtuk venni a szokásos tempót ,és haladtunk tovább a cél felé. Pesten sikerült relative hamar átjutnunk így azzal sem volt gond, majd a pályán tovább haladva végül az úticélunkig eljutnunk.
Mit ne mondjak, kalandos egy út volt az biztos.

A hétvégét mi megtoldottuk azzal, hogy tovább maradtunk nyaralni egy hetet, aminek során lejöttek hozzánk Bálint Atiék, majd nővéremék is családostól, és ez idő alatt már tényleg csak azzal foglalkoztunk hogy mindenki jól érezhesse magát, mert a fő cél ez volt. Egy nap kivételével gyakorlatilag nagyon jó időt fogtunk ki, hiszen csak egy nap volt mikor esett, s mikor meleg volt sem volt kánikula forróság. Így könnyen elviselhető volt az egész szerencsére, közelben van minden gyakorlatilag, így nekünk továbbra is sokkal jobban tetszik mint a Velencei tó környéke volt anno.

A mechanikai problémát egyébként Attilával és Zolival oldottuk meg karöltve ideiglenesen persze, hogy ne essen szét folyton mire hazaérünk majd, nemes egyszerűséggel kibontottuk az egészet, majd a szétkopott bolha helyére több rétegben felhúzott zsugorcsövet raktunk fel, majd melegítettünk rá, hogy menet közben ne ugorhasson szét olyan könnyen mint eddig. Jelentem ez be is vált, azzal a pici kis malőrrel, hogy így a mechanikának volt egy kicsi lógása, aminek következtében nem törölt végig, vagy túltörölt picit randomszerűen persze, de legalább használható volt az autó.
Hazaérve pedig lerendeltük a komplett mechanikát, amit a megérkezést követően nagyságrendileg 8 perc alatt cseréltünk ki Lacikával.

Köszönet mindenkinek aki segítségünkre volt, és köszönet a szervezőknek a találkozóért ami ezúttal is fenomenális volt!
Marczin Róbert @ . 3 fotó . 8 komment

Újra van olajnyomás - pont annyi mint a hiba előtt :(

 Sikerült megoldani a kezdeti nehézségeket, amiért ezer hála és köszönet a barátaimnak!
Zoli barámtól kaptam egy tengelyt, ami a gyújtáseolsztót valamint az olajpumpát hajtja, így volt remény, hogy az autó elkészül. Annyi bibi volt csak a történetben, hogy ennek a tengelynek nem a fogaskereke, hanem az olajpumpa meghajtó része volt kikopva, így hamar eldőlt, hogy a két tengelyből kell majd egyet alkotni, ami végül szerencsére sikerült is.
Előkerestem az annak idején vásárolt vadonat új Marelli olajpumpámat, amit régóta a polcon tartogattam, hogy majd egyszer kicserélem annak reményében, hátha megszűnik a 6-8 baros olajnyomás, és felmodelleztem szépen a helyére. Természetesen ez sem annyira egyszerű dolog, ha nem gyári lemez karter van fent a motorblokkon, hanem egy laposabb és szélesebb aluminium karter. Így összekellett házasítani az olajpumpákat, amit gondosan leelenőriztem hogy ne szoruljon s ne akadjon benne a szelep, ami a túlnyomást hivatott elengedni.
Megjött közben az olajteknő tömítése is, amire mindig rájövök hogy kellőképpen utálom... mert nem, úgy mint normál esetben és normál motoroknál, ennél a teknő négy oldala négy különálló tömítéssel van ellátva, amiből kettőt magadnak kell méretre szabni amik a főtengelynél tömítenek. Mindegy, a lényeg hogy megérkezett az is, és mehetett összefele a motor. Szépen megkenve szerelőpasztával minden illesztési felület, hogy lehetőség szerint ne eresszen majd. A felszerelést követően állni hagytam egy napot a teknőt, majd másnap húztam utána az egésznek, hogy biztosan jól tömítsen majd. Ezt követően kapott friss olajat is természetesen, ezúttal Mobil 10w-40-et, valamint új olajszűrőt is.
Majd szemre jelre forgattam a motort és berkatam a gyújtáselosztót, elsőre természetesen 180°-al elforgatva, ahogyan azt kell természetesen.... de hamar rájön az ember erre ahibára, miután az önindítózást követően egyszer sem röffen-pöffen a motor egyet sem, így átforgattam a gyújtáselosztót s máris sikeresebbek voltunk.
Sajnos azonban csak némiképp, ugyanis az olaj-túlnyomás probléma nem oldódott meg sajnos az olajpumpa cseréjével sem, hiszen már önindítózás közben lett benne 4bar, majd miután beröffent a motor a 7baros óra sajnos lefeküdt ismét. :(
 Azt hiszem a hosszú téli éjszakákra megvan az egyik program... :( Muszáj lesz atomjaira széthúzni a blokkot, hogy mi és hol zárhatja, szűkítheti le az olaj útját, aminek következtében az egekbe szökik az olajnyomás. :(

A lényeg azonban az, hogy a kicsi kocsi újra száguld! ;)
Ezer köszönet a segítségért, tanácsokért, alkatrészért: KG-nak, Zolinak, Lacinak, Bécinek, Marcinak, Gudásznak, és végül de nem utolsó sorban természetesen a VDF-KER kft-nek! ;)
Marczin Róbert @ . 6 fotó . 2 komment

A 6-8 bar-os olajnyomás esete...

 A történet elég régre nyúlik vissza.
Még annak idején valamikor 8-9 évvel ezelőtt építettük, újítottuk fel a motort, miután a kevés olajnyomásnak köszönhetően megrogytak a dugattyúk, és összetörtek a gyűrűk.
Megrogyott
 A lényeg, hogy mire összeállt az új motor, kapott új olajpumpát, meg persze sok minden mást is, az első indításnál ugye kifeküdt az olajnyomás mérőóra. Meg egy másik is. Meg egy harmadik is, ezáltal kizártuk a mérőóra meghibásodását valamint az olajgomba problémát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy majd biztosan elfog egyszer gyengülni. Nem így lett. Közben egyszer már szétszedtem, átvariáltam egy kicsit, mert kapott másik olajteknőt, de a probléma továbbra is fent állt. :( 
Kellett hozzá egy pár év, és pár megtett km, ugyanis mostanáig közel 60.000 km került bele a motorba, és nem mind kímélő üzemben. Azonban ma egyszer csak árúkiszállítás közben azt mondta a motor, hogy nyekk.
Természetesen kellően forgalmas helyen és kellően forgalmas időben azt mondta az útközepén, hogy SEHOVA!
Eleinte gyújtásra gyanakodtam, így az út szélére letolva ezen a téren kezdtem el keresgélni, kicseréltem a rotort, majd kicseréltem a trafót, majd kicseréltem az elektronikát, de sajnos továbbra sem röffent. Néha néha adott egy kis szikrát, ekkor kezdtem felfigyelni arra, hogy a fordulatszámmérő nem a megszokot módon viselkedik. Indítózásnál ugyanis szemmel látható amikor adja a szikrát a trafó, mert ugye "pulzál" a mérőműszer is. Most azonban csak sokadik forgatásra, indítózásra adott hébe-hóba egyet.
 Hosszas kínlódásunkat végül vonó-sugár oldotta meg sajnos, amit ezúton is köszönök GUDÁSZ-nak, meg Marcinak és persze Bécinek.
 A VDF-KER autósboltba visszaérve, arra jutottunk, hogy valószínűleg jó eséllyel vezérműlánc szakadás lesz a gond okozója. Így ezen az úton kezdtünk el keresgélni, s hamar igazolódni is látszott a dolog, ugyanis amikor nem adott szikrát a gyújtókábel indítózás közben, akkor a fedelet levéve azt tapasztaltuk, hogy a gyújtáselosztó sajnos nem forog. :( Így abban maradtunk, hogy szétkapjuk a vezérműdekli felől és ránézünk a láncra. Azonban sajnos pofára estünk, mert bár nem feszes a lánc, de elszakadva nem volt, és a lánckerekek is épek. :( Amiatt szomorodtam el, mert ezt relatíve egyszerűen tudtuk volna orvosolni, cserélni.
Így tovább nyomozgattunk, meg persze agyaltunk hogy még mi jöhet szóba, s hamar eljutottunk oda, hogy lekapjuk az olajteknőt is sajnos, mert akkor valószínűleg vagy a vezérműtengelyről ment le a fogazás, vagy az olajpumpa-gyújtáselosztó meghajtó tengelyéről. Miután lejött az olajteknő, és lecsavarozta Béci az olajpumpát is, kizuhant gyakorlatilag az előbb említett meghajtó tengely, pontosabban ami maradt belőle... Na itt jön képbe az, amit annak idején Imi jósolt meg, hogy a nagyon nagy olajnyomásnak is meglehet a hátránya, mert kinyírhatja például majd ezt a fogaskereket is többek között. Akkor bevallom nem nagyon hittem neki, pontosabban nem akartam inkább hinni neki. De ma felhívtam őt is, ahogyan KG-t is, elújságolni az esetemet és egyben segítséget is kérni. Ugyanis első ránézésre egy kb 2.000 Ft-os alkatrészről beszélünk szerintem, azonban sehol sem tarják, vagy forgalmazzák. És valahogy semmihez sem tartozik igazából, tehát nem része sem a vezérműtengelynek, sem a gyújtáselosztónak, sem az olajpumpának. Ez egy egység, azonban gyakorlatilag egyik alkatrészbeszállítónk sem tartja sőt nem is ismeri.
Megint sikerült egy olyan hibának generálódnia, amit nem lesz egyszerű feladat sajnos orvosolni. :(

Van azonban előnye is annak, hogy egy tengelyen van az olajpumpa és a gyújtáselosztó is meghajtva, ezen csak közben morfondíroztam el. Így ugyanis, (ahogy én jártam) annak következtében hogy a hajtása megszünt a gyújtáselosztónak, egyidejűleg megszűnt az olajpumpa meghajtása is. Azonban ha külön tengelyen lennének meghajtva, s mondjuk csak az olajpumpa meghajtása tünt volna el, akkor (mivel a gyújtás megmaradt volna) jó eséllyel megint addig mentem volna vele, míg be nem áll a motor.... :(

Lényeg a lényeg, hogy alkatrészt keresünk, ha valaki tud valamit, akkor szívesen veszek minden infót.
Ha minden kötél szakad, akkor megpróbálkozunk a legyártatással, így ha esetleg van olyan 900-asos tulaj aki szeretne ilyet magának akár tartalékba is, az szóljon mihamarabb és eleve többet csináltatok.

Hát így jártunk
Marczin Róbert @ . 4 fotó . 7 komment

5. Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó - Ez a nap is eljött végre!

 Nagyon hibátlan, verőfényes napsütésre virradt vasárnap reggel az idő, aminek nagyon örültem, hiszen ezen a napon került megrendezésre a már 5-ik alkalommal megszervezett Bükkszentkereszti Veterán Hegyi Felfutó Verseny. Tekintettel arra, hogy az éven két autós találkozót is kikellett hagynom sajnos, nagyon rajtam volt már az a benzingőzre vágyó csillapíthatatlan érzés, így igyekeztem ha csak egy mód van ezt az eseményt nem kihagyni. Azonban ezt kissé ködbe burkolta eleinte a tény, hogy pénteken álltunk neki Laci barátommal az első fékmunkhanegerek cseréjének, ugyanis a régiek sajnos elkezdtek szivárogni (így tíz-egy-néhány év után...) Alapvetően nem is lett volna ezzel baj, hiszen a fékmunkaheger csere nem tart sokból, csak henezen veszi rá magát az ember. Ketten neki ugrottunk délután a melót követően, s 40 perccel később már a légtelenítéssel szórakoztunk. Egészen pontosan a légtelenítés volt az ami szórakozott velünk sajnos. :(
 A leszerelt LPR munkahenegerek helyére DELPHI-ket terveztünk felszerelni, amivel nem is volt gond szerencsére, azonban 1,5 órányi fékfolyadék csere és légtelenítést követően a pedál sajnos továbbra is a padlón koppant, s nem jött elő a kívánt fékhatásnak még a leggyengébb reménye sem. :( Valamikor délután 1/2 6 - 6 körül kezdtünk neki a szerelésnek, s kb 9 1/2 10 körül járt az idő mikor elkeseredetten s fáradtan azt mondtam, hogy ennek itt van vége... :( Közben telefonáltam egyik és másik Gyulának is (mindkettőnek van köze a Nyugati pályaudvarhoz... :D ) hogy ők találkoztak-e már ilyen problémával. Valahogy bennem is az merült fel, ami Obrotka Gyusziban, hogy ezek bizony nem új típusú fékmunkahengerek, hanem csak ahhoz hasonlóak ám de régi, kúposhoz való munkahengerek. Megerősíteni látszott ezt a feltételezést az a tény is, hogy a munkahengerek dobozán csak annyi szerepelt hogy 126-os típushoz való. Se EL, FL, se semmi csak ennyi. Valamint hogy dugattyúkat összenyomva az egyik hamarabb összekoppant egymással, kvázi kevésbé tért vissza alaphelyzetbe. A vicc csak az volt, hogy az újonnan felszerelt DELPHI-k voltak azok amik kevesebb összenyomást engedtek, kvázi ezeknek kellett volna jónak lenniük. Abszolút tanácstalan voltam, főleg miután Gyula elsorolta, hogy sokáig Ő is úgy tudta, hogy a régi nem kompatibilis az újjal, s fordítva sem, azonban nemrégiben ők is belesétáltak ebbe, hogy szemre nem volt eltérés a munkahengerek között.    Fantasztikus...   :(    Nem voltam vidám.
 Így másnap reggel Laci és a VDF-KER kft segítségével kerítettünk egy pár LPR munkahengert, hiszen mégis csak ezek voltak benne eddig is. Neki is láttam a cserének, , azonban az első munkahenger leszerelése után meg is álltam, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a két munkahenger minden szempontból teljesen azonos, egyfoma méretű.   Ekkor már végképp nem értettem a dolgot, s kezdett nem túl őszinte lenni a mosolyom. 
Közben megérkezett Lacika, s lelket rázott belém, így nekiugrottunk a cserének, és a légtelenítésnek. S bár a hátsókat nem bolygattuk, inkább bakra tettük azokat is, s légtelenítettünk hátrafelé is, hiszen mindannyian láttunk már csodákat...   Nos azonban ez sem hozta meg a várva várt eredményt sajnos, a pedál ugyan magasabbra került, de csak mm-ek választották el attól hogy ne a padlón koppanon annak ellenére, hogy eddig kb fél úton már blokkolt. :(  Tehetetlennek és elkeseredettnek éreztem magam szűk egy nappal a Verseny előtt az autó bakon van, a fék meg valahol sehol sem.
Lacinak családi programja volt, így útnak indult, én meg egyedül maradtam a megoldhatatlan problémával. Átnéztem mégegyszer az egészet töviről-hegyire s mivel nem találtam semmit sem ami gondra utalhatna, elkezdtem felpakolni a kerekeket.
Miután fent volt mind, kicseréltem még a km-óra spirált, nivel régen nem mér már az óra sajnos szakadás miatt, és talpra tettem az autót, majd próbaútra indultam vele egy kicsit félve. Hiába pumpálgattam, hiába "rugdostam", valahogy nem akart eljönni a kívánt fékhatás. Végül egy elhagyatottabb részen tolatva kezdtem el fékezgetni, s fentebb jött a pedál. Magam sem értem, hiszen a fékpofákhoz nem nyúltunk, fékdobot nem cseréltünk, az önbeállók is jók...    X-akta...   Így autóztam teszt üzemben 50km-t, és szerencsére nem tapasztaltam semmi rosszat, azt leszámítva hogy alacsonyabban fog a pedál, végülis fék van.

 Eljött a vasránap reggel, s fejfájásos ébredést követően útnak indultam Miskolcra, majd tovább Bükkszentkeresztre. Közbe iktatva egy tankolást és egy mosást, mert sok kis bogár felkapaszkodott az úton a kis autó orrára szokás szerint. Útközben már találkozik az ember ilyenkor résztvevőkkel, sport társakkal, akik szintén A Hegyre tartanak, s ez ilyenkor már meghozza azt a kis plusz szívdobogást. Mikor elég egy tekintet, egy intés, vagy gázfröccs...  Jó érzés ez, s hiányzott már.
 Felérve Bükkszentkeresztre, már szinte tele volt a parkoló a nevezők autóival, úgy látszik ide sem lehet elég korán érkezni ;) De végül Jani segítségével aki már fent volt Hajnalkával, a kis autó méreteit kihasználva "bepofátlankodtam" Sebéék BMW-je mögé. Majd indultam regisztrálni, köszöngetni. Jó volt látni a a már megszokott arcokat, s jó volt újakat is felfedezni, közben pedig az autókat megcsodálni.  Majd jött a beszélgetéses rész, hogy ki hol tart, ki mit épít, kinek milyen tervei vannak, stb.  
Végeláthatatlan beszélgetések ezek szerencsére, amik között néha ugyan eltelik 1 év is, mégis ugyanonnan tudjátok folytatni bármikor. :) Fogi, Gergő, MataRob... s lehetne még hosszanasan sorolni ezt úgy gondolom mindenkinek.

 A verseny:  - a szervezésen s kivitelezésen már erősen érezhető, hogy "sokadik" alkalommal kerül megrendezésre, hiszen igyekeztek gördülékenyebbé tenni, ami úgy gondolom hogy sikerült is. Ezúttal nem volt a hosszas Rajt előtti tűző napon való soarkozás és várakozás, hiszen kategóriánként vitt le minden résztvevőt a Safety Car-os Subaru. Így még ha várakozással is telt ugyan az idő, még sem tünt olyan hosszúnak, s közben fogyaszthattál is egy kis ezt-azt, vagy beszélgethettél a többiekkel nyugodtan, hiszen nem maradtál le semmiről mert figyelmeztettek folyamatosan hogy mikor melyik kategória indul a Rajthoz.
 A pálya vonalvezetése ugyanaz ami volt, ami nem feltétlenül baj, sőt vélhetőleg nem is nagyon van sok más opció. Semmi gond sincsen ezzel, sőt talán már mindenkiben rögzült annyira az évek alatt, hogy senkit sem ér egy-egy kanyar meglepetésként. Talán annyi módosítás tünt fel, hogy a rajtoltatás nem zászlóval történik, hanem futó óra alapján minden 40-ik másodpercben, illetve hogy a lassító nem szénabálából volt kirakva, hanem ki volt bólyázva. Az út továbbra is jónak mondható még, az erdő sajnos kissé kopárabb lett sajnos a tavasz elején jött rendkívüli nagy havazás és fagyás miatt, de reméljük majd újréled, s azt is, hogy láthatjuk még a versenyek alatt ezt a folyamatot az elkövetkezendő években. ;)
  - az értékelés sajnos nem tartogatott számomra szinte semmit a verseny tekintetében, ez vélhetőleg annak köszönhető, hogy az újonnan beszerelt km-spirállal sem mér a km-óra, így csak saccra közlekedtem vele, s nem volt viszonyítási alapom. Azonban sikerült egy támogatói HELL különdíjat kapnom Zima kollégával karöltve az 1000 cm3 alatti kategóriában, tehát csak nem tértünk haza üres kézzel :)  
 A fejfájást leszámítva (amiről senki sem tehet) nem tudnék olyan dolgot említeni, ami negatívum lehetne, s nem is áll szándékomban, hiszen összességében s részleteiben is egy nagyon jó kis verseny nap volt ez, ahol úgy gondolom hogy mindenki jól érezhette magát. Sőt ezúttal az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s nem szakadt le az ég, valamint nem volt 40 fok sem, hiszen mindkettőre volt már példa.

 Adamovich Eriknek és a Classic Motorsport Clubnak köszönöm a szervezést, Galamb Lacinak a szerelést s a segítséget, a VDF-KER-nek a támogatást a szponzorálást!
Marczin Róbert @ . 22 fotó . 4 komment

Kipufogó

 Időszerűvé, sőt szükségessé vált sajnos a kipufogó csere az autón, ugyanis a felxibilis cső elkezdte megadni magát  az eltelt éveknek s a megtett km-eknek köszönhetően. Ráadásul egy ideje tudomásunk van arról is sajnos, hogy az öntvény kipufogó leömlőn van egy hajszálrepedés, ami szintén nem túl megnyugtató. :( Nem tudom mi okozhatta, idézhette elő, de semmi esetre sem szeretném megvárni, hogy menet közben kettétörjön. Ezek miatt az okok miatt vált esedékessé a csere.
 Balázzsal leegyeztettem hogy mikor tudna rászánni egy délelőttöt a kis autóra, s összehangoltuk az időpontot.
Szerdán délelőtt meg is jelentem nála, s vittem magammal mindent amit csak tudtam hogy esetleg szükség lehet majd rá, de reggel még így is be kellett ugranom a boltba is 1-2 alkatrészért. A lényeg hogy reggel 9-kor sikerült nekiugrani a cserének, aminek folyamán meglepő módon csak 1db kipufogócsonk csavar adta meg magát a hengerfejben, ami szerintem azért jónak mondható. Majd jött a matekolás, mert a másik leömlőm, ami az eredeti, az nem vízszintesen vezeti ki a gázt, hanem lefordítja rögtön a blokk mellé, ami nem túl szerencsés. Azonban sajnos nincs más, s amíg a másik meg nem javítódik (ha javítható ;) addig mindnképpen ezzel kell beérnem. Azonban ebből kifolyólag sajnos adódtak a nehézségek rendesen. Nem egyszerű ezen a kis helyen ugyanis beforgatni a "csőrendszert", túl közel van az olajgomba, stb, szóval okozott némi fejtörést a dolog, hogy hogyan is lehetne kivitelezni, megvalósítani, de végül délután 2 óra után nem sokkal elkészült a mű. Ezúttal egy egyszerű átfolyós dob került fel rá amit még régebben vásároltam, amolyan jó lesz majd valamire alapon... Így ennek tudatában túl csendes hangzásra nem számítottam már eleinte sem. Meg hát ugye minden dobnak más a hangja. Így ez most egy kicsit röfögősebb lett, mint volt eddig, nekem valahol egy kicsit a Lada meg a Skoda hangzás között van valahol. Majd kiderül hogy szuperál, mint ahogyan az is, hogy mennyire zavaró esetleg hosszú távon utazás közben.
Köszönet a segítségért Balázsnak, Lacinak, a VDF-KER-nek ezúton is.
Hétvégén ha minden jól megy, s nem jön közbe semmi, akkor hegyi felfutó verseny lesz a Bükkben, amire szeretnék eljutni idén is. Reméljük sikerülhet ;)
Marczin Róbert @ . 7 fotó . Szólj hozzá!

Hegesztett - Volt/Van/Lesz

 A megfelelő rész, aláhúzandó! ;)
Azt azért nagyjából mindenki tudta/sejtette, hogy nem lesz örök életű a dolog, nos azok számára közlöm, hogy sejtésük beigazolódott, lehet örülni. A történet nem új keletű, azonban egyéb elfoglaltság miatt nem nagyon volt időm még blogolni sem róla, a javítás pedig végképp odébb lesz.
 Lényeg a lényeg, hogy a hegesztett diffis váltó, ami még Bogács előtt került be az autóba és a rapszódikus időjárás következében leginkább szárazon volt használva, s nem pedig havon, összesen 729 km megtételére volt képes, ami elsőre nem tűnik rossznak.
Főleg úgy nem, hogy jó eséllyel nem a hegesztés mondta fel a szolgálatot, hanem nagyon úgy néz ki, hogy a vezető oldali féltengely még valahol a házon belül. Nem használtam finoman, de nem is nagybevásárláshoz készült. Így ahol és amikor csak lehetett, szépen letaposva a jobb oldali pedált igyekeztünk haladni a kanyarokban, kereszteződésekben. A Bogácsi találkozó volt igazából a debütálása a váltónak, mondhatni ezalatt az idő alatt kezdtünk el ismerkedni, hogyan is kell vele fordulni, tolatni, két autó közé beállni... mert ugye semmi sem olyan a fix hátsótengelyekkel mint azt megelőzőleg. ;)  
Az első móka ha jól emlékszem a Tesco parkolóban volt, két autó közé betolatni sikerült is kb harmadjára, de akkor már hangosan röhögtem saját magamon is. :D  
A második vicces dolog a Bogácsi találkozón volt, a szálláshelyről kifelé haladva, jobbra fordulva a hídra, jött az a tipikus nagyszerű ötlet hogy "ez előtt még bőven kiférünk, ha kicsit nagyobb gázt adok...". Tény hogy bőven kifértünk az autó elé, ami végül el is kanyarodott, de mi a nagy lendülettől szépen túlfordultunk pillanatok alatt s az úttestre merőlegesen, a patakkal párhuzamosan álltunk a hídon. :D
Szóval voltak olyan alkalmak, és helyzetek, melyek mosolyt csaltak az arcomra, de az igazán jó az lett volna, ha sikerül havas körülmények között megtapasztalni, hogy milyen is úgy autózni, hogy végig együtt forog a hátsókerék. ;)  
A legvicccesebb az egészben, hogy épp Kiss Lacinál jártam, akivel épp arról beszélgettünk, hogy hogyan és miként is kell majd vele autózni, mert hogy anno neki is ilyen volt a Ladában, s hogy mennyire jó is volt. Gyakorlatilag elhangzott a varázs szó, hogy "az tök jó, hogy nem szakadt még ennyi idő alatt aszfalton", majd elköszöntünk és indultam haza. Az utca végén a balra kanyarodásnál volt egy kis szokatlan fémes recsegő hang ami nem sok jót ígért, de Laci barátom állítása szerint aki mögöttem jött nem látszódott semmi furcsa dolog. Így haladtunk tovább, de a következő jobbosban már nyílvánvaló volt, hogy valamelyik oldalnak vége van... Amint tudtam, félreálltunk, s igyekeztem szemügyre venni, hogy hol lehet a probléma, de elsőre minden éppnek tűnt, s fixnek is, tehát nem lógott a féltengely az aszfaltra...
Abban maradtunk, hogy lassan haladva útra kelünk a garázs felé, nehogy valami galiba legyen. De ez az érzés hamar átértékelődött bennem. Ugyanis innentől kezdve, hogy a hegesztett diffi egyben maradt, s mégis elment a vezető oldali hajtás, még mókásabb dolgokat művelt szegény kis autó. Ugyanis hajtás közben a jobb oldala mindíg jobban akart haladni, míg motorféknél ugyanez az oldal aktívabban akart lassulni. Mindez 60-70-nél már izgalmas tud lenni, mikor egyik pillanatban még jobbra kell rátartani a kormányra, majd a másik pillanatban a motorféknél már balra... :D  Ami még ettől is jobb móka volt, hogy jobbra kanyarodásnál a lámpától indulva, úgy leforgott a gumi, mint a nagyoknak, s csak a gumiszag volt ami hátramaradt. :D   Kb innentől kezdve egyre nagyobb kéztetést éreztem, hogy ne kíméljem a széthullott váltót, ami úgy is csak kísérleti jelleggel épült. Ám végül nem vitt rá a lélek, megsajnáltam, s nem bántottam.
Hiszen elviekben (bár nem szedtem még szét) csak féltengelyt kell benne cserélni majd, s mehet vissza télre a kocsi alá, hátha lesz még hó.
Azonban egyelőre egy simát kellene aládobni, mert itt van a nyakunkon a Mohácsi találkozó, ami azért elég messze van ahhoz, hogy végig ellenkormányozva menjünk le Miskolcról. ;)
Marczin Róbert @ . 3 fotó . Szólj hozzá!