A napokban egyéb okokból kifolyólag visszakerült hozzám az Ignis.
Régóta nem én hajtom már, hanem a feleségem.
Így elég hamar feltünt, hogy kissé zajos az autó menet közben, erős, morgó hangot ad sebességi fokozat és motorfordulatszámtól függetlenül, így 90%-ig biztosra vettem, hogy a kerékcsapágy adja a hangot. Fel is hívtam, meg is rendeltem a VDF-nél a csapágyat, valamint egy termosztátot és egy hűtősapkát, ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a napokban randomszerűen kinyomja a hűtővizet az autó :o  És gyakorlatilag nem függ semmitől sem. Sem használattól, sem sebességtől, sem terheléstől, sem külső hőmérséklettől, így egy kissé tanácstalanul állok a jelenség, a probléma előtt. De sajnos vagyunk így ezzel egy páran, olvastam, hogy mások is küzdenek ilyen problémával, van olyan aki már 2 éve (annak ellenére, hogy volt aki bemondta, hogy minden bizonnyal hengerfejes a kocsi...   a hengerfejes kocsi nyílván elmegy még 2 évet..  ) na mindegy, egyelőre tapogatózás van, jobbat nem tudok. Üzemi hőfokon minden cső egyformán meleg, ebből arra következtetek, hogy a termosztát egyébként rendben van, ahogyan a vízpumpa is, sőt a hűtőradiátor is, mert hogy megfordul benne a víz rendesen. A kiegyenlítőtartályba kinyomott víz pedig tiszta, tehát nincs lerakódásokkal vegyítve, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy valahonnan mossa a szutykot kifele, mondjuk egy eltömődött, lerakódásokkal teli radiátorból...  ráadásul van hogy 10km-t megy forrás nélkül, van hogy 50km-t.
 Na de kanyarodjunk vissza a kerékcsapágyhoz egyelőre, hiszen régen szívatott már meg ennyire  egy csapágycsere. Röviden összefoglalva gyakorlatilag nem szopódtunk be mindennel, igazából csak azzal amihez hozzá kellett nyúlni.... minden össze volt gyógyulva gyakorlatilag mindennel. A lengéscsillapító alsó bekötési pontjai, a kormányösszekötő gömbfej, a tengelycsonk anya, az alsótámasztó gömbfej rögzító csavarja. Szószerint mindennel szívtunk. De annak nagyon örülök, hogy végül nem az otthoni és egyedüli szerelés mellett döntöttem, hanem hogy Lajos bácsival közösen majd megoldjuk a telken, ahol szoktuk. Mindig úgy vagyok, hogy nem akarom terhelni a hülyeségeimmel, s mindig úgy alakul, hogy nem tudom kihagyni, hanyagolni a szerelésből és nagyon sokat és sokszor kihúzott már a sz.rból, amit ezúton is nagyon köszönök!!!  Nos, most sem volt ez másként, jól jöttek a szerszámai, az eszközei, és az ötletei, valamint a két keze is.
 A hozzávetőlegesen 40 perces szerelésből simán csináltunk egy 3 órás szervízt, ezáltal már a vizes problémát nem akartam a mai napon erőltetni sem a fáradtság, sem az idegállapotom miatt , mert olyan nincs, hogy egyik csavar sem akart például meglazulni, vagy szétjönni, mindegyikkel hosszasan birkózni kellet. Sőt az egyik erősített(!!!) szárú keresztkulcsom is beadta a kulcsot, miközben a tengelycsonk anyát próbáltuk volna lelazítani. Egyszerűen leszakadt a feje a pics.ba. :o
A csavarokkal való sz.pás után persze volt még játék a csapágy eltávolításával is, de koránt sem annyi, mint amennyire számítottunk, pedig az is szeret belegyógyulni a kerékagy házába...
 Mindegy, mert végülis sikerült kicserélni a csapágyat, s már a kerékagy összeállítása után hamar kiderült, hogy ez adta a hangot, hiszen az újnak semmilyen rendellenes, vagy surlódó hangja nem volt. Tehát végülis megérte az a kis szívás és szentségelés, mert a szerelés ezen része eredményesen zárult, csak ugye nem így terveztük, hogy ennyi időt fog igénybe venni.
 Sőt a hazaút alkalmával is erősen szembetűnő volt, hogy nincs már az a morgó hang, ismét kellemes és beszélgetős autó lett belőle, aminek nagyon örülök, hiszen idén 19 éves és még mindig nagyon szeretem, jó vele közlekedni, pedig "csak egy Suzuki". Legalábbis mások így tekintenek rá...
 Minden esetre a vizes történettel kapcsolatosan erősen tanácstalan vagyok, hogy mi okozhatja, és jó lenne fényt deríteni rá. Minden esetre nem füstöl, nincs víz az olajban, és  nincs olaj a vízben. Hirtelen ezek jutottak eszembe az esetleges hengerfejesség kapcsán. A termosztát egyébként hozzávetőlegesen szerintem talán 3 éves lehet benne, de azt is kizárnám, hiszen ha besz.rik, akkor az besz.rik, olyan nincs, hogy ma jó, holnap meg már nem, de holnapután ismét jó...
 Minden esetre most annyit tettem, hogy a hűtősapkát lecseréltem, hátha az abban lévő szelep tapadt le esetleg, s amiatt nem szívja vissza a kiegyenlítőtartályból a hűtőfolyadékot időszakosan, hanem csak kifele nyomja...
 Valamint a fényszórók ismét megértek egy polírozásra lassan, így ezekre majd sort akarok keríteni, mert kezdenek beopálosodni. 

 Amikor ehhez a részhez kell nyúlni a Suzukin, valahogy elkap a hideg rázás...
Sok minden jót sikerült kitalálniuk az évek során ugyan, de a hátsó dobfék rendszerük valahogy nem tartozik ezek közé.
Gyakorlatilag a Polskié ezerszer szerelhetőbb, s mégis legalább ugyanilyen hatékony.

 Jó ideje nem én használom az Ignist, hanem a feleségem. Ezáltal ha ritkán a kezem alá kerül (az autó...) akkor hamarabb feltűnik nyílván, ha valami változást, kopást, lógást érzek esetleg. Így volt ez legutóbb is, mikor is feltünt, hogy menet közben mint ha lassulna az autó, s nem gurulna olyan könnyedén, mint régebben. Illetve volt egy minimális surlódó hangja is főleg kanyarokban. Elég hamar nyílvánvalóvá vált, hogy bajok vannak a fékkel, így a hétvégén rá is néztem okával a dolgokra.
Nem voltam túl boldog, hogy a hátsó fékek szorulnak, hiszen macera ezt szétborítani. De az elsők sem voltak az igaziak sajnos, a belső oldali betétek nem nagyon akartak a helyükre térni nyugalmi állapotba. :(
Hátul kiderült, hogy a kézifék bowdenek okozzák a baj túlnyomó részét, mivel feszítve maradnak, szorulnak a páncéljukban annak ellenére, hogy teflonosak... Szétborítottam, hogy lássam mire számíthatok, s hamar eldöntöttem, hogy új pofák, új bowdenek, új csonk csavarok kellenek hátra, előre pedig minimum új betétek hogy kéznél legyenek ha szükség van rájuk.

 Gyűlöletes dolog a Suzuki fékdobjának szerelhetősége, nem tudom említettem-e már...

 Mivel a csapágyazás, valamint az agy is a fékdobban van, ezért tengelycsonk anyás rögzítése van. Ez az első cumi, mert egy leszedés, kb egy csavaranya...
 A második, hogy a fékpofák a "levegőben" vannak, önmagukat tartják önmaguk feszítésével az alaplapon egy buzi Omega rúgóval, a kettő között van egy utánállító csavar (ami szerintem szintén a legnagyobb szopatás a világon, és megkockáztatom hogy nem működik ésszerűen...)
Kvázi elég zsúfolt a rendszer ahhoz, hogy pillanatok alatt szét tudja szedni az ember és összerakni. Ha a pofák kicsit is kint maradnak, vagy válla van a fékdobnak, szinte esélytelen leszedni a helyéről. Nincs mihez feszíteni - mert nem férsz hozzá, lazítani nincs mit - mert minden a fékdob alatt található amit nem tudsz leszedni, a pofákat nem tudod visszanyomni eredeti helyzetükbe - mert az utánállító csak ráállítani tud a pofákra ha működik is, a fékdobnál nincs az mint a Polskinál hogy belehajtok egy M8-as csavart és lehajtatom az agyról a dobot - mert zsúfolt az alaplap és mindenhol beleér valamibe az extre hosszú kerékcsavar is amivel esetleg boldogulni tudnál... 
Tény hogy egyszer sem maradt még fent, de volt hogy csapágyat is cserélnem kellett, mert széttört mire leszedtem... na ilyet most nem akartam.
 A lényeg hogy végül lejött.
A szívás csak ezután jött, hogy az utángyártott COFFLE bowden (ami teflonos persze), nem csak a páncélban szorul, hanem az alumínium vége is belevan oxidálódva az acél perselyes vezetőfuratba alaplapon.... nyílván könnyen hozzáférhető és baromi jól szerelhető ez a része is...   Flex a barátunk, hogy legalább a bowden ne legyen útban     Majd a perselyt kiütni az alaplapból ami persze peremezett, és végül a perselyből kifúrni satuban a belerohadt bowdenház végét, majd ha mindez megvan, akkor mehet összefele az egész.    - az eddig eltlet idő kb 2 óra, és ez még csak a bal hátsó szétszerelése volt, mondanom sem kell, hogy nem így terveztem, hanem kb ennyit szántam volna az egészre... -

 Utálatos a Suzuki hátsó fékét szerelni...
Szétfele is, de összefele is...
Nem tudom, mondtam-e már...

 Szerintem minimum nőgyógyásznak kell lenni ahhoz, vagy Csernobilban született 3 kézzel rendelkezőnek, hogy a fék ismét a helyére kerüljön pár pillanat alatt, s közben ne repkedjenek a cifra szavak... 
A bowdent beakasztani a kézifékkarba, a pofákat felrakni az alaplapra amin nincsenek pozicionáló és rögzítő rúgók, de a két pofa közé legyen berakva az utánállító, miközben a feszítő rúgót is felteszi az ember...  Nem érzem magam ügyetlennek, de ez állandóan megszívat, s elrepül egy-egy kulcs is ilyenkor...

 De a lényeg, hogy a hátsóféket sikerült rendbe tenni - annyi, hogy az elsőt is szerettem volna ezen a napon, de erre esélyem sem volt idő hiányában...  

 Az egész úgy kezdődött, hogy a feleségem elment bevásárolni a Lidl-be, és szokás szerint leparkolt az autóval a családi parkolóban (bár így utólag belegondolva, lehet hogy legközelebb inkább beállunk vele bentre, az üzletbe...). Szóval amiatt használjuk a családi parkolókat, mivel azok kellő szélességgel bírnak, kényelmesen tud az ember parkolni, pakolni, nem basszák rá az ajtót a kocsidra amíg bent vagy, stb.
Na ez a sztereotípiám kb most dőlt meg...
Ugyanis mire a feleségem kijött a bevásárlásból, valami jó képességű lezúzta az autó bal elejét, de úgy rendesen. :(
Hívott rögtön, hogy most mit csináljon, hívjon-e rendőrt, stb. Abban maradtunk, hogy hívjon, még akkor is, ha nem sok esélyét látom annak, hogy bármi is történjen az ügyben, mert vélhetőleg szokás szerint majd lezárják az ügyet 30-60 nap múlva, ismeretlen tettessel...
Rendőr kiment, felvette az adatokat, készített pár fotót, bement az üzletbe, valamint az üzlet parkolójában található Nemzeti Dohányboltba is, kikérni a kamerafelvételeket.
 Mikor megkaptam a képeket az autóról, már tudtam, hogy nem 2Ft-os javítás lesz, s hogy nyílván első körben majd magunknak kell beletolni egy kisebb összeget, vagy járhatunk hónapokig olyan törött lökhárítóval, ami kb 8cm-t kilóg az autó oldalsíkjából. De ezt annyira nem akartam.
 Úgyhogy hirtelen felindulásból elkezdtem keresgélni az interneten, hogy mégis kb mire lehet számítani a javítás terén anyagilag. Eléghamar szembesültem azzal a ténnyel, hogy felesleges arról álmodnom, hogy esetleg találok színazonos bontott lökhárító, mert kb sehol sincs. Szépen fokozatosan adtam lefelé az ezzel kapcsolatosan támasztott ígényeimet, első körben elengedtem, hogy legyen rajta gyári koptató és szélesítés, és beérem a ködlámpákkal. Utána elengedtem ezt is, hogy beérem már ködlámpa nélkülivel is. Utána már elengedtem ezt is, hogy beérem sima egyszerű alap kivitellel, amiben nincs ködlámpa furat sem. Végül elengedtem a színazonosságot mint olyat, meg gyakorlatilag már mindent elengedtem ezzel kapcsolatosan...  Így sikerült talánom egy citromsárgát az ország másik felében természetesen és ráadásul 3 helyen repedt is volt, mindezt potom 80.000.-ért... meg ugye erre jött volna egy kb 10-12.000.-es postaköltség...   meg ugye színre is kellene durrantani, mikor is egy elemet alaphangon 25-40.000.-ért fújnak...   meg ugye kapott a ködlámpa is rendesen, ahogyan a fényszóró is...
Felhívtam hát a cimborámat, aki ilyen esetekben foglalkozik a lökhárítók javításával, de nem volt szerencsém vele sem, ugyanis építkezésben van gőzerővel és nem tud most semmi ilyet bevállalni sajnos.
 Ekkor kezdtem el keresgélni az interneten, hogy létezhet-e házgyári megoldás a törött lökhárító javítására esetleg.
Relatíve hamar találtam is ezzel kapcsolatosan forgalmazókat, linkeket, de még videókat is. Egyedül az bosszantott, hogy a legolcsóbb kivitelű eszköz is nagyságrendileg 18.000.- +postaköltség -től indult, és minimum 10 napos postázást ígértek (kb a szokásos Kínából érkezős időintervallum) Persze komolyabb gépeket 300.000.-ért simán tudnék vásárolni akár szeméyesen is, de mivel nem ebből élek alapvetően, így ezt a vonalat nem akartam erőltetni érthető okok miatt.
 Végül hirtelen felindulásból úgy alakítottam a dolgokat, hogy kimentünk csütörtökön az Ónodi Vásárba, ahova egyébként is szeretünk kiszaladni, ráadásul most a kislányunk is velünk tudott tartani, hiszen még Téli szünet van az iskolában, így minden szempontból jó ötletnek tűnt a vásár meglátogatása. Titkon reménykedtem benne, hogy esetleg találok majd ilyen olcsó kategóriás gépet esetleg a hátsó sorok valamelyikén, mert ugye ott vannak mindig ezek a "számunkra kincsek".
Már már kezdtem feladni itt is, a harcot, miután lassan bejártuk az egész vásárteret, a szél is fújt, ezáltal egyáltalán nem volt barátságos idő, e kedvünk is kezdett alább hagyni, mikor is a lányok elmentek megnézni az állatokat. Én még leszaladtam a legutolsó sorokra tenni egy próbát, ahol is sikerült belebotlanom egy Román hölgybe, aki épp árult egyetlen egy darab ilyet gépet.
Felcsillant a remény egyből a szememben, de igyekeztem leplezni és kissé bátortalanul kérdeztem rá az eszköz árára. Majd jött is a válasz, mely szerint 10.000.-ért árulja...  Harsányan felnevettem, majd (ismertek már páran...) gondoltam bepróbálkozok, mert hát mit is veszíthetek, és közöltem vele, hogy ennyiért drága s ettől olcsóbban házhoz is szállítják... Végül kb 10 mp alatt megegyeztünk egy észvesztő 7.500.- Ft-os árban, hónom alá csaptam és indultam a lányokért a piac másik végébe, majd megbeszéltük hogy betolunk 1-1 lángost, hiszen mégis csak vásárban vagyunk.
 Pénteken jött el az ideje, hogy neki ugorjak az elképzelt projektnek. Nem mondom, hogy nem tartottam a dologtól, hiszen nem csináltam még ilyet sem eddig, de valójában túl sok veszteni valóm nem volt ezzel kapcsolatosan...
Úgy hogy Lajos bácsi segítségét kihasználva lebontottam az orrát az autónak kint a kertben. Hamar szembe tűnt, hogy bajos a fényszóró sajnos, mert erősen fülhiányos :( , valamint a ködlámpa is szabadon lóg gyakorlatilag a lökhárító belső oldalán :(
És sorra derültek ki a finomságok... hogy az illesztő fülek sok helyen leszakadtak... hogy még a karosszéria egyes elemeit is sikerült elcsavarnia kis mértékben, kvázi nem csak "picit meglökte" esemény volt ez, hanem masszív beletolatás szerintem...   Mindegy, hiszen a lényegen nem változtat már, a kialakult helyzet adott volt, ezt kellett megoldani, ez volt most a feladat.
 Első körben a fényszórót kezdtem összeilleszteni a letört füleivel, mikor egy-egy fül nagyjából összeállt, akkor kezdtem meg a forrasztást. Itt azért volt egy kis izgalom bennem is természetesen, hogy vajon megtartja-e majd a törött részeket, egyáltalán úgy működik-e ahogyan a videón láttam, stb.
 Legnagyobb meglepetésünkre a műanyag forrasztó hibátlanul tette a dolgát. Gombnyomásra (mint egy pillanat forrasztó felmelegedett, felizzott a hegyében elhelyezett kapocs, majd ezt a műanyagra nyomva beleoladt a kívánt részbe, s ha elengetem a gombot akkor kihűlt és benne maradt a javítani kívánt részben. Ezek után a pisztolyt csak le kell húzni a kapocsról, mivel azok nincsenek rögzítve a beavatkozás során. Majd a kiálló fém részeket síkban levágni, lecsiszolni, s a beavatkozás ezen része igazából készen is van.
Számomra is meglepő módon, a forrasztott részek szemmel láthatóan jól tartottak, bevallom sokkal rosszabbra számítottam ennek kapcsán, de nagyon kellemes csalódás ért. 
Közben azt is sikerült megtapasztalnom, hogy a különböző kialakítású kapcsokkal különböző repedéseket, töréseket lehet megjavítani, melyek nem feltétlenül egy síkban vannak, hanem azok szöget is zárhatnak be egymással. Sőt, arra is rájöttem, ha valamelyik sérülést nem tudom megjavítani, mert esetleg nem megfelelő szögben vannak hajtva a kapcsok, akkor ezeken a kapcsokon kézzel simán tudok alakítani a beavatkozás előtt, majd úgy beleolvasztani a műanyagba.
Sőt arra is rájöttem, hogy a vörösre felizzott hegesztőkapocsnak teljesen más a fogása, tapintása....  na mindegy..
 A lökhárító forrasztásnak ezt követően már sokkal bátrabban álltam neki. Azt is kitaláltam időközben, mivel kis mértékben el is tekeredett a sérülés következtében sajnos a lökhárító, hogy ha hőlégfúvóval megmelegítem kis mértékben a lökhárítót, akkor visszanyeri ez eredetihez sokkal inkább hasonlító formáját, s majd csak ezt követően kezdem el összekapcsolni a sérült részeket egymással. Baromi büszke voltam magamra, meg az újdonsült eszközre is természetesen.   
 Összességében úgy érzem, hogy teljes mértékben hasznos napot tudhatok magam mögött, hiszen kihoztam a dologból a legtöbbet ami kihozható volt. Elégedett vagyok a nagy mértékű és nagy értékű beruházásommal is, már akkor is, ha csak ezt az egy javítást sikerült eszközölnom vele. Elégedett vagyok az elvégzett munkával is annak ellenére, hogy először csináltam ilyet. Nyílván nem lett 100%-os a törést követően, de helyén van minden, visszakerültek a lámpák a helyükre, tart a lökhárító, kellően merev is lett ismét a lökhárító. Esztétikailag még nem makulátlan, de az idő s az időjárás most nem kedvezett annak, hogy az üvegszálas gittelésnek, majd csiszolásnak, majd szórógittelésnek, majd vizes csiszolásnak, majd műanyagalapozásnak, festésnek, lakkozásnak is nekiálljak. Ezt meghagyom tavaszra, amikor is már jobb idők vannak, mikor jobban köt az anyag, mikor nem 4-kor sötétedik már be.
 Tehát ha bárki is ilyesmi eszköz vásárlásán gondolkodik bármilyen okból kifolyólag is, akkor nyugodtan vásárolja meg, nem kell tartania tőle. Nyugodt szívvel tudom ajánlani saját tapasztalat alapján.
 Egyébként az egész procedúra, hozzávetőlegesen 5-6 órát vett ígénybe mindennel együtt, kényelmesen, nem kapkodva.

Azért itt sem mindig fenékig tejfel minden úgy látszik.
Vasárnap arra lettem figyelmes, hogy a kiegyenlítő tartályban kevés a hűtőfolyadék. Nem igazán tudtam mire vélni, utána töltöttem a rendszernek, és mentünk dolgunkra. Délután, hazaindulásnál ismét feltünt, hogy nem a betöltött mennyiség van a tartályban, de nyomát nem láttam a távozásnak semmilyen formában. Sem gőzként, sem vízként, sem kipufogón keresztül... Ez utóbbit persze egyáltalán nem bánom.
Lebeszéltem Sipivel a meetinget, és megnézték a srácok, hogy mi lehet a bibi. Kicsit szét kellett borítani a motortér felső részét, de így hamar meg is lett a hiba, az egyik vízcsőn volt egy tűhegynyi lyuk, ami a tűzfal irányába bukik le a motor mögé, természetesen annak is az alsó oldalán volt ez az anyag folytonossági hiba, aminek következtében a távozó víz gyakorlatilag a motor és váltó találkozási pontja felé spriccelte el a vizet, gőzt, így gyakorlatilag szinte nyoma sem volt.
Mint egy szoláriumban, a csőcserével itt is megoldódott minden gond, és mindenki boldog

Sikerült hosszú idő után végre összehozni egy kis baráti hétvégét.
Egy amolyan régi fajtát, mint fiatalon...
Volt egy kis sütögetés, volt egy kis beszélgetés, volt egy kis iszogatás, és másnapra még egy kis polski szerelés is kijutott, mint annak idején rendesen.
Igazság szerint sajnos jó ideje nem volt alkalmam a polskit még csak kitakarni sem, nem hogy beindítani. :(
Borzasztóan hiányzik az életérzés, a benzin illata, a váltó nyígása, a pattogó gokart feeling...   de nem adjuk fel, nem engedjük el. Sőt vasárnap rajta voltam gőzerővel, hogy a tavaly összerakott motort életre keltsük. Igazából sok energiát nem vett ígénybe a dolog, relatíve hamar sikerült felizgatni 3 hengert, majd a 4ik is eltalálta a megfelelő ütemet és kiigazodott az alapjárat egy 5 perces 3 lépcsős indítózást követően. De sajnos le is kellett állni vele, ugyanis benzin folyást tapasztaltunk a motortérben a karburátor környékéről. Pedig Milla épp ekkor szaladt oda nagy boldogan, hogy "jár a polski ugye megyünk vele apa?"
Fájó szívvel mondtam neki, hogy sajnos most nem tudom ezt prezentálni, mert valahol szivárog az üzemanyag :(
Hamar sikerült megtalálni a hiba okát, sajnos a nyomó ágban a karburátor csöcse engedett el a karburátorból, amivel megfelelő eszközök és ragasztóanyag hiányában nem tudtam mit kezdeni, de legközelebb felkészültebben állok neki és indítás előtt sikerül majd remélhetőleg pár perc alatt orvosolni ezt a problémát.
A másik érdekes jelenség, ami valószínűleg a sok állásnak köszönhető, hogy érezhetően kevés akkufeszültség jut a motorhoz... Valahogy menet közben elfogy, s szinte már-már kevéske az indításhoz. Nem örülök neki nyílván, de lássuk be nem csoda ha van egy kis oxidáció csupán minden csatlakozó felületen. Így ezt is orvosolni kell majd a könnyebb indítás érdekében.

De a lényeg, hogy kicsit ki lett takarva, kicsit elő lett szedve, kicsit be lett indítva, kicsit ültem benne, kicsit járt a motor, kicsit benzinszag lett...  és mindezt épp a Találkozó ideje alatt.

Egy ideje sajnos meg volt pecsételve a sorsa az autónak...
Annak ellenére, hogy problémamentes volt gyakorlatilag világ életében és megbízható, sajnos meg kellett hoznunk ezt a nehéz döntést. Ugyanis az egyik javítás alkalmával sajnos megsérült az alvázszáma, aminek pótlása koránt sem egyszerű és gazdaságos procedúra kis hazánkban.
Ilyen esetben jelezni kell az NKH felé, akik ezt rögzítik, majd kivonják hivatalból ideiglenesen, ezt követően köröztetik hivatalból s ha 30-60 napon belül nincs érdemleges változás vagy észrevétel, na akkor lehet menni újra az NKH-hoz kérvényezni az új azonosító beütését, amire ők mondanak egy majdani dátumot, amikor majd újra be kell menni, és majd az adott dátumon beütik az új számot, amit követően természetesen szükségeltetik egy műszaki vizsga, melyet követően lehet menni papírozni a saját autódat miután csináltatsz rá még egy eredetiség vizsgálatot is annak ellenére hogy nem újonnan vásároltad az autót hanem 10 éve már hogy a tulajdonodban van...

Na ezekhez a lépésekhez nem volt most sem kedvem, sem energiám, sem nagységrendileg 160-190.000.-Ft-om egy 100.000.-es autó esetében, sem 90 napom a baszakodásra...  ráadásul a Peugeot gyakorlatilag a Punto utódja, ami jelen helyzetben A0-ban ketyeg, míg a Punto B9-nél tart és épp aktuális lett volna a következő biztosítási év rendezése rá.
A döntés kétségtelenül nehéz volt, de az ésszerűség tekintetében nem igazán volt jobb megoldás, mint sem hogy bontásra ledjuk, mert ebben a helyzetében az autó átírathatatlan volt.

Még egy apró észrevétel, mely szerint sosem gondoltam volna, hogy autót végleges kivonással a bontóba leadni és az okmány irodán lejelenteni és lepapírozni gyakorlatilag 40 percet vett igénybe... :o

Egy ideje sajnos tapasztalható volt némi olajszivárgás a motorblokk felső részében, aminek oka nem volt nyílvánvaló, ugyanakkor sokat engedett sejtetni magáról egyre inkább. Főleg mikor esedékessé vált a gyújtógyertyák cseréje, ugyanis az 1-es henger gyertyapipája kellően olajos volt. :(
Ezért hát úgy döntöttem, hogy szelepfedéltömítés cserét fogunk eszközölni.
Egyeztettem a manőverről Sípos Lacival a Sila Front Car-nál, aki rögtön megtudott vígasztalni...  ugyanis tapasztalatai szerint ilyenkor nem a szelepfedél szokott tönkremenni, hanem maga a szelepfedél ennél a típusnál...    Nem volt őszinte a mosolyom (vagy inkább kínomban röhögtem?)
Ugyanis az említett alkatrész, szemben az eredeti elképzeléssel, ami kb 6.000.- Ft-ból megúszható lett volna, szóval a szelepfedél ára a 100.000.-es kategória
Ismerve a szerencsés formámat, megrendeltem a tömítést, és biztos ami biztos alapon megrendeltem a szelepfedelet is, hogy ha szétszedésre kerül a dolog, akkor ne álljon az autó napokat szétszedve, ha esetleg valóban nem a tömítés a problémája az olajszivárgásnak.
A szelepfedél egyébként ennél a típusnál valamilyen okból kifolyólag műanyagból van, gondolom leginkább amiatt, hogy ne tartson örökké... mert ha laikusként végig gondoljuk, más autók esetében, főleg a régebbi keletieknél még a fémből készült szelepfedél is sérülni, deformálódni tud szerelés közben. Nos egy műanyag legalább el is tud törni.
Igen így jártam én is ezzel, miután levételre került a szelepfedél, hamar megmutatta magát a valódi probléma, mely szerint nem tömített a fedéltömítés abból az okból kifolyólag, hogy a szelepfedél már volt javítva valamilyen sérülésből kifolyólag. A műanyaghegesztést követően az egyik rögzítőcsavar alsó síkpontja magasabbra került, melynek következtében a tömítés nem tudta maximálisan ellátni a feladatát és ezáltal tudott szivárogni az 1-es henger gyertyafurata felé. Azonban sehol máshol nem volt olajnak nyoma, aminek örültem. Így nyeltem egy nagyot, és felszerelésre került a vadonat új szelepfedél a tömítéssel együtt. Apróságnak tűnhet, de számomra nagy dolog, hogy sikerült ezt a részét probléma mentessé tenni az autónak.
205.000 Km-nél tartunk.

Vásárlást követően alaposan átnéztük az autót, s mivel ekkorra már jó pár ismerős jelezte, hogy ez a típus bajos tud lenni, jobbnak láttuk nem spórolni és variálni azon hogy mit is cseréljünk benne.
Az előző tulaj cserélt már benne pár dolgot amikről tudtunk, mint pl: generátor, fűtőradiátor, termosztát, indítómotor, turbócső, komplett fékrendszer, stb. viszont sajnos a vezérlés csere kimaradt.
Miután utána kérdezgettünk a dolgoknak, a kapott válaszok alapján a gyári vezérlést valahol 80-150.000 km között célszerű cserélni a szervízek szerint a gyártó javaslatára. Bevallom nem értettem, hiszen egy láncos motorról beszélünk, és nekem ilyenből a Suzuki van aminél kb 400.000-mél kell ránézni(!) a vezérlésre, illetve a Polski, amiben simán elfut 100.000-et még úgy is, ahogy én használom...
Ráadásul semmi alapján nem deríthető ki, hogy ebben a típusban melyik hosszúságú vezérlés van (ahogyan az sem, hogy miért kellett 3-4 féle hosszúsággal megvariálni ). És cserében még csak nem is olcsó, de cserében jó drága. Ja és persze ezt otthoni körülmények között nem nagyon cseréled ki már csak azért sem, mert vagy 4 helyen kell rögzíteni a tengelyeket mielőtt a vezérlés elkezded lebontani....
Mindegy, szét lett borítva, miután azzal is szembesültünk, hogy 3 féle vezérlés rögzítő létezik az adott típushoz, harmadikra persze meg is érkezett a számunkra megfelelő...
A vezérműlánc műanyag feszítőkön fut, ami persze hogy nem örök életű. A feszítő görgő a bordásszíjnál szintén számomra nagyon érdekes, valami elbaszott elektro-mechanikus feszítőrendszere van, ami egy acél tekercsrúgóból és egy villanymotorból áll, aminek együttes működése üzemelteti a vízpumpát.... (hagyjuk is inkább....)
A lényeg, hogy ki lett cserélve a komplett vezérlés és egyúttal jobbnak láttuk a turbót is cserélni, mert volt egy kisebb lógása a tengelynek, ami lássuk be nem a hosszú élettartam titka.
Kicsit zsebbenyúlós volt a buli, de az autó azóta ég és föld az előző állapotához képest.
Továbbra is szeretjük!

Egy ideje már éreztem, hogy talán érdemes lenne elgondolkodni egy tetőbox vásárlásán, mivel a csomagtartó mérete erősen korlátok közé van szorítva. Mostanra ez fixálódott is bennem, így elkezdtem keresgélni az interneten, melynek következtében azért sikerült érdekes dolgokra lelni...
A lényeg, hogy kb 1 héttel a keresés indítását követően, mostanra gyakorlatilag összeállt a szett, mely magában foglalja a tetőboxot (CAMTEK 320L) valamint a tetősíneket is (MENABO BRIO).
Mindkettő gyári, új állapotnak örvend, és mindkettő kulccsal zárható.
Vasárnap megvolt a teszt út is, mely során túl nagy eltérést nem tapasztaltam. Azt nem állítom, hogy teljesen hangtalan, de bevallom rosszabbra számítottam. Teljesen rendben van 120-130 km/h-ig különösebb zaj nélkül.
Szerintem teljesen jó választás volt, megérte, és mindenképpen előrébb vagyunk vele.