Kalandtúra

Eltelt egy kis idő, mire ez az egész megíródott... Köszönhető ez annak is, hogy igazából időm sem volt, de leginkább kedvem sem, mert annyira tele volt a hócipőm.
Az egész úgy indult, hogy volt egy "elvetemült" ám ugyanakkor egy teljesen ésszerű ötletem a nyári találkozóra való lejutást illetően, melyben mindenki meglelte volna a számára megfelelő részt családon belül. A terv az volt, hogy elkérem a céges VDF-es kisteherautót, aminek a puttonyába beállva leszállítjuk végre a kis kékséget is, valamint a nyaraláshoz szükséges összes motyót kényelmesen, valamint kényelmesen és kellemesen utazhattunk volna mindvégig egy klimatizált utastérben, ahonnan Milla is kényelmesen kilát menetközben.... Tehát több ponton tünt ez az egész jó ötletnek, főleg annak tekintetében hogy a találkozót követően további 1 hetet terveztünk lent maradni a Balatonon.
 Eleinte nem is volt semmi gond...
Megkaptam a nagy fehéret, kitakarítottam hogy növeljem ezzel is az utaskomfortot, majd egyeztettem Attilával és Laci barátaimmal, és elmentünk bevarázsoolni a kis kékséget a nagy fehérségbe. Ebben nagy segítségünkre volt az általunk gyártott mobil rámpa, valamint a kellő elszántság, ugyanis többen az utolsó pillanatig azt hitték hogy csak viccelünk ezzel a puttonyba történő beállással :D Nem mondom hogy teljesen zökkenőmentesen, de sikeresen végrehajtottam a feladatot a segítőimnek és navigátoraimnak köszönhetően még úgy is, hogy nem túl tágas egy ilyen raktér. Kvázi a kispolski kerekei épp elférnek a Citroen Jumper sárvédő dobjai között. A hosszával nincsenek gondok ilyen tekintetben, hiszen még marad is előtte-utána kényelmesen pakolható terület, kb 60-80 cm sávban és teljes szélességben. A mobil rámpák is elfértek kényelmesen s rögzíteni is tudtuk őket, ahogyan magát az autót is a raktérben a rögzítőfülekhez spaniferrel lehúzatva előre is, hátra is, keresztben is. Gyakorlatilag bombabiztosan, plusz rögzítőfékkel és sebességben hagyva természetesen hogy el ne mozdulhasson menet közben még véletlenül se.
Ezzel nem s volt semmi gond. Biztos ami biztos alapon már indulás előtti napon megejtettük ezt a beparkolást, hogy legyen időm kitapasztalni azt is, hogy valóban nem mozdul-e meg a raktérben az autó menetközben, így éjjel még ezzel a kombóval el is mentem dolgozni már csak amiatt is, mert egyszerűbb volt eleve a nagy autóba pakolni a szállítani kívánt zöldséget és gyümölcsöt is. Miután már gyakorlatilag minden bent volt az autóban és jóformán csak az indulás volt hátra, még kiszaladtunk a Rakacai tóhoz teljes felszereléssel nagymamához, ami nekünk innen háztól-házig további 50 km. Még ekkor sem volt semmi gond, minden rendben volt, asszony megbékélt a helyzettel és belátta hogy kellően tágas egy kisteherautó, és kellően kényelmes is utazás szempontjából, valamint a 38°C-os hőmérséklet is könnyedén elviselhető a klimatizált utastérben (mert ugye mióta gyerek van, már jobban figyel az ember ilyen dolgokra is hogy kényelem, komfort, stb). Majd elhatároztuk hogy még indulás előtt csak hazaszaladunk az albérletbe, s utána útnak indulunk. Miskolcra érve egyszer csak leszakadt az eső, de úgy rendesen, nem ám csak kicsit. S mikor légvonalban már csak vagy 300 m-re voltunk a lakástól, akkor a legnagyobb szakadó esőben egyszer csak minden előzmény nélkül megállt a technika alattunk. Természetesen a legszűkebb úttorkolatban, ahol ki sem tudtak jóformán kerülni minket, mert jobbra járdasziget, balra pedig pogácsákkal bizttosított s fallal elválasztott villamosmegálló öböl volt, továbbá kereszteződés után voltunk vagy 30 méterrel és friss lámpaváltáson túl. Kvázi volt mögöttünk autó mennyiség rendesen, természetesen különböző szólamú kürtökkel.... mert ugye ha azt nyomja a sok faszfej, akkor attól a műszaki hibás autó a sor elején egyszer csak megjavul.... Olyan ez kb, mint amikor autópályán haladva besorolsz a belső sávba, hogy megelőzd a külső sávban haladó 100-110-es tempójú autóbuszt, s még a hátsótengeléynek vonalában sem jársz, mikor megérkezik mögéd Mihail Surmóker, aki épp pályacsúcsot akar dönteni épp ma épp ott és épp akkor, ezért elkezd rád villogni, meg dudálni, mert ugye ettől hirtelen megnő az előzésben lévő autó nyomatéka és végsebessége is jelentősen, mint ha legalábbis egy Nitrós palackot szisszentenél be a motorháztető alá....  Na mindegy, szóval a sok türelmetlen fasz csak dudál, de igazábóli segítséget csak az autósboltos kollégám Béci tudott nyújtani, aki a szakadó esőben félreállt mikor meglátta hogy bajban vagyunk. Így ketten kezdtük el letolni az útról a kb 2 tonnás autót, amit Edit próbált kormányozni, terészetesen szervó nélkli, mert a motor nem járt, nem indult.... Azt hiszem ekkor kaphattam az első idegrohamot, a másodikat nem sokkal később, mikor senki nem tudta megmondani hogy mi lehet a hirtelen leállás oka. Hívtam Sipi barátunkat, akire mindig lehet számítani ha bajba kerül az ember. Most sem volt ez másként, már küldte is az autómentőt annak ellenére hogy már egy órája kb zárva volt a szervízük. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az autómentő épp előtte került ki minket kb 2 perccel és még a közelben volt. Visszajött. Tanakodtunk, találgattunk ekkor már 3-an állva az autó motortere mellett. Majd arra jutottunk sokadszori eredménytelen indítózást követően, hogy leszállítjuk a telephelyre az autót és Sipiéknél kiolvassuk-megfejtjük a hibát. De a mentős mikor megtudta hogy ez egy Kindertojás, akkor nem akarta annyira erőltetni a tepsire való felhúzást, nehogy baja legyen a kis autónak a nagy autó belsejében. Vontatni meg én nem nagyon akartam egy minden nélküli 2 tonnás autót... így a 37-ik indítózásra beindult kb pöcc-röff az autó s járt mint a Doxa. Teljesen tanácstalan voolt mindenki. Elindultunk kísérettel a telephelyre, kb ekkor volt este 7-1/2 8. Semmi gond nem jelentkezett az úton, Sipihez leérve rádugta a gépet, majd némi böngészést követően szomorűan konstatálta a dolgot, hogy nincsen benne semmi olyan tárolt hiba ami az előzmény nélküli leállást indokolta volna, valamint az indíthatatlanságát. Tanácstalanok voltunk s kellően fáradtak is már, vágül úgy döntöttünk hogy estére már nem indulunk űtnak, a többit meg majd meglátjuk másnap. Ugyanis Sipi sem tudta nyugodt szívvel azt mondani, hogy ezzel így útnak indulhatunk-e, vagy sem. Főleg gyerekkel együtt. Éjszaka. Lehüléses időszakban, mikor ha leáll az autó még csak fűteni sem tudok nekik hogy ne fázzanak meg... Kellően ingerült állapotban megtalált a főbérlőnk is, természetesen a legjobbkor s a legjobb témával.... Így aznap éjaszakára már nem tevzetünk mást, csak azt hogy szisszentünk 1-2 sört Attilával és kieresztjük a gőzt...
 Másnap reggelre megszületett a végső döntés, nem reckírozunk inkább ebben a formában, hanem inkább átpakolunk ami csak befér a Suzukiba, s majd azzal indulunk útnak. Így is történt, a szerelvényt elvittük egy közeli rakodóra, ugyanis felálláskor volt egy pici malőr vele. Tudni illik mivel egy kicsit alacsonyabban van az autó hasmagassága, így a rámpa tetején egy picit épp felfeküdtek az alsó merevítők, aminek következtében egy kicsit nagyobb gázadással lehetett csak újra továbbhaladni, ami viszont azt eredményezte, hogy a Yokohamák pikk-pakk elforogtak a lemez felületen és kissé féloldalas beállást okoztak. Persze ennek is megvolt az előnye, hiszen így féloldalasan rögíztve kissé több helyem volt, hogy a jobb oldalon ki tudja mászni az anyósülésen keresztül az oldalsó tolóajtón át. :) A lényeg hogy megoldottuk, nagyságrendekkel egyszerűbben lefelé, mint előtte nem sokkal felfelé.
Átpakoltunk a Suzukiba ami csak befért, és visszaszállítmányoztuk a nagy fehéret a céghez (mondanom sem kell, hogy továbbra sem produkált semmiféle hibát...) Majd útnak indultunk gyakorlatilag szépen lassan, komótosan. Útközben betértünk egy már-már megszokottá váló útszéli csárdába, ahol megebédeltünk, majd indultunk is szépen tovább utunkra. Milla hamar el is aludt, elnyomta a fáradtság, na meg persze a finom ebéd, mi meg közben haladtunk szépen az utunkon, mikor is valahol Mezőkövesd magasságában egyszer csak leszakadt az ég... de úgy rendesen. Mondtam is magamban, hogy legalább nem lesz olyan meleg, a gyerek  is jobban alszik majd, nekünk is jobb ha nem pirít az ablakon keresztül a napsütés miközben bent meg megy a klíma, stb és bekapcsoltam az abalktörlőt. Az törölt vagy 8-at 10-et mikor is minden előzmény nélkül egyszer csak megállt 75°-ban a szélvédő közepén a két lapát...
UPDATE
Aszzem itt morzsoltam el lelkem első könnycseppjét, s már láttam magamat miközben vezetni próbáltam, ahogyan kiszállok az autóból és össze-vissza rugdosom az egészet a francba amolyan feszültsé levezetés gyanánt. Ekkor jártunk valahol Mezőkövesd környékén s csak vagy 5-8 km-t kellett megtennem az autóval a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, mire a lehajtón elhagytuk a pályát. Ekkor lelki szemeim előtt megjelent a tű éles epizód, mikor kipakoltam mindent a Suzukiból a Polskiba, mert abba úgy is kell szerszám, a Suzuki meg mégis csak egy Suzuki, amihez szerszám sem kell.   Így minden nélkül álltam az esőben az útszélén s próbáltam megoldást találni a felmerült problémára.
Azt hamar kizártam, hogy nem a motor hibásodott meg, mert ha bekapcsoltam, akkor a motor járt, csak a karok nem mozdultak. Kvázi elég valószínű, hogy a mechanika ment tönkre, esett szét, törött el. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy szerszámok nélkül ezt hogyan fogom orvosolni,  mert bár a szélvédő alatti műanyag burkolatot oldható bolhák tartják a helyükön, ezt eltávolítani csak akkor tudom, ha az ablaktörlő karokat is leszerelem, amiket 1-1 olyan 8-as csavar tart a helyükön amik 12-es kulcsnyílásúak.... :o
Így minden nőgyógyászati tapasztalatlanságomat összeszedve, az összes bolhát eltávolítva, majd a műanyagot kicsit megfeszegetve, kialakítottam egy annyika kis hézagot ahol a(z egyébként nem kis) kezem nagy keservesen befért, s ezen a nyíláson keresztül próbáltam kézzel, ujjakkal letapogatni a mechanikát, hogy vajon mi is történhetett vele. Persze mindezt a szakadó esőben...
Relatíve hamar megszületett a letapogatott helyzet, miszerint a mechanika egy faudi csuklós részen szünt meg folytatólagos lenni. Pár perces ujjazást követően sikerült visszapattintani a szétesett, lepattant műanyag hüvelyt a fém faudi fejre, majd visszarakosgattam a bolhákat, csináltam egy pár perces törlési próbát. S mivel azt tapasztaltuk, hogy rendben működik, így arra szavaztunk, hogy tovább indulunk, bár én ekkor szívem szerint már hazafelé indultam volna...
A pályára felérve, kb 1 km-t haladva az ablaktörlő újra megállt, amiben az volt a kellemes, hogy a következő pihenő egy benzinkút lesz majd valamikor 25-30 km-rel tovább.... Mindenki látnoki erőmet összeszedve igyekeztem a vizenátlátásra összpontosítani, s megtalálni azt a sebesség intervallumot, amikor is esetleg az esőcseppek jobban legördülnek a szélvédőről.  Nos, hogy másnak ne kelljen ezzel játszani már, így elárulom hogy ez nem 70 és 120 között van valahol szakadó esőben, többre pedig nem vitt rá a lélek úgy hogy utasok is ültek az autóban :o    Mikor beértem egy kamiont, igyekeztem tisztes távolságot tartani tőle, ugyanakkor kellően közel is kerülni hozzá, hogy legalábba  amozgása alapján a pálya nyomvonalát letudjam követni míg eljutunk a pihenőig.
A benzikúton újra szétkaptam amennyire lehetett és újra megoperáltam a résen keresztül, de elég nyílvánvaló volt, hogy nem fog sokáig tartani, mivel különösebb ellenállás nélkül "pattant" a heylére a műanyag bolha. :( Hívtam közben a VDF-nél Laci barátomat hogy nézzen már utána annak, hogy ez a probléma valahogyan orvosolható-e, van-e hozzá rendelhető alkatrész esetleg amit mondjuk Pesten felvennék és kicserélhetném, megjavíthatnám. A válasz sajnos az volt, hogy csak egyben rendelhető a mechanika, és csak gyáriban, tehát nincs semmi más utángyártott dolog amivel javítható. És mivel gyári van csak, így van annak egy pár napos átfutási ideje is mire megérkezik valahova, mivel senki sem tartja ezt polcon. :( Nem voltam vidám. :(   Összeraktam, s a feleségem biztatására haladtam tovább a cél felé, jobb ötlet hiányában.
Szegénykém próbált nyugtatni, hogy ne izguljak, mert csak Gödöllőig kell kibírni, mert ott a radarkép szerint már nem esik....    ettől sem lettem nyugodtabb, mivel ekkor még vagy  80 km-re voltunk Gödöllőtől, az eső pedig rendületlenül szakadt jó nagy cseppekben.
Sokat megint csak nem tudtunk haladni, csak vagy 1-2 km-t, mert újra szétesett sajnos a mechanika, ahogyan ez előre megjósolható is volt. Így megint csak lassan haladtunk amennyire csak lehetett s igyekeztünk eljutni a pihenőig. Közben eszembe jutott, hogy anno Janitól kaptam egy fantasztikus autós csomagot, ami nem volt más mint a WS PLATINUM, s emlékeztem, hogy ehhez kiegészítőként volt egy műszerfalápoló, valamint egy szélvédőre permetezhető vízlepergető. Még arra is emlékeztem, hogy ezt anno az autóban helyeztem el ha esetleg valamikor is szükségem lenne rá, akkor nálam legyen. Meg is találtam pillanatok alatt, így nem aggódtam jobban mint eddig, hiszen a kezemben fogtam a mindenre megoldás varázsszerét.
Mikor elértünk a piehnőig és tanulmányozni kedztem a varázsszert, akkor szembesültem a szomorú valósággal, hogy még Üzbegisztán részére is található rajta kezelési útmutató az Ukránokon kívül.... és igen, jól sejtitek, egyikben sem vagyok annyira jó a nyelvjárás tekintetében...  Ekkor már kínomban röhögtem az autó mellett a szakadó esőben állva.
 Tekintettel arra, hogy a boltban tartunk mi is ehhez hasonló vízlepergetőt, így próbáltam felidézni azt, hogy azon vajon milyen játékszabályok találhatóak. Valahogy nagyon az rémlett nekem, hogy a szélvédő megtisztítása után kell rápermetezni, majd áttörölni és rajtahagyni a száraz (ismétlem SZÁRAZ) szélvédőn hogy kellően kifejthesse hatását.   Na most ezt egy autós piehnőben, szakadó esőben nem tudom hogyan lehetett volna kivitelezni.
Így ami a csövön kifért (az ujjazást követően persze) permeteztem a szélvédőre a varázsszert, amit elég furcsa tekintetek fogadtak a mellettünk álló rendőrautóból... biztos gondolták, hogy ez se teljesen normális, hogy szakadó esőben ablakot akar pucolni...
Tovább indultunk, a mechanika újfent szétesett, a varázsszer gyakorlatilag semmit sem hatott annak fényében hogy a vízfelszínére tudtam csak permetezni azt, így az esélytelenek nyugalmával, s némi idegbajjal karöltve haladtam tovább szépen, kényelmesen. Asszem ilyen nyugodt tempóban még sosem autóztunk autópályán, de esetünkben nem volt más választás. 
 Tény hogy Gödöllő környékére érve már nem szakadt az eső, s gyakorlatilag ki is tisztult, amit cseppet sem bántam. De addig eljutni gyakorlatilag egy örökkévalóságnak tünt.
Utána már feltudtuk venni a szokásos tempót ,és haladtunk tovább a cél felé. Pesten sikerült relative hamar átjutnunk így azzal sem volt gond, majd a pályán tovább haladva végül az úticélunkig eljutnunk.
Mit ne mondjak, kalandos egy út volt az biztos.

A hétvégét mi megtoldottuk azzal, hogy tovább maradtunk nyaralni egy hetet, aminek során lejöttek hozzánk Bálint Atiék, majd nővéremék is családostól, és ez idő alatt már tényleg csak azzal foglalkoztunk hogy mindenki jól érezhesse magát, mert a fő cél ez volt. Egy nap kivételével gyakorlatilag nagyon jó időt fogtunk ki, hiszen csak egy nap volt mikor esett, s mikor meleg volt sem volt kánikula forróság. Így könnyen elviselhető volt az egész szerencsére, közelben van minden gyakorlatilag, így nekünk továbbra is sokkal jobban tetszik mint a Velencei tó környéke volt anno.

A mechanikai problémát egyébként Attilával és Zolival oldottuk meg karöltve ideiglenesen persze, hogy ne essen szét folyton mire hazaérünk majd, nemes egyszerűséggel kibontottuk az egészet, majd a szétkopott bolha helyére több rétegben felhúzott zsugorcsövet raktunk fel, majd melegítettünk rá, hogy menet közben ne ugorhasson szét olyan könnyen mint eddig. Jelentem ez be is vált, azzal a pici kis malőrrel, hogy így a mechanikának volt egy kicsi lógása, aminek következtében nem törölt végig, vagy túltörölt picit randomszerűen persze, de legalább használható volt az autó.
Hazaérve pedig lerendeltük a komplett mechanikát, amit a megérkezést követően nagyságrendileg 8 perc alatt cseréltünk ki Lacikával.

Köszönet mindenkinek aki segítségünkre volt, és köszönet a szervezőknek a találkozóért ami ezúttal is fenomenális volt!
2 in 1 Az új komplett mechanika

Kommentek

Marczin János

Hee! Ennyi? :)

Marczin Róbert

Marczin János #56575:
Nem ennyi, csak kétszer elszállt ez a szar s harmadszor már nem volt kedvem hozzákezdeni... :(

Marczin Róbert

Marczin János #56575:
Na, össze is csaptam a második felét, köszi hogy szóltál. ;)

Marczin János

Marczin Róbert #56577:

:)

Nekem ez a nanokerámia akármi a szélvédőn is nagyon jól műkszik. Eleve 1 év elteltével is ugyanúgy teszi a dolgát, pedig volt jópárszor mosva.
A szélvédőről is legurul a víz. Menetközben 45 km/h- s sebességtől felfelé távozik a ráérkező csapadék. ;)

Grosso

https://www.youtube.com/watch?v=bAshPtbUs3w

:) :)

Marczin Róbert

Marczin János #56578:
De baszki!
Nekem az alapvető probléma az volt, hogy szakadó esőben próbáltam felpermetezni a tök vizes szélvédőre, így jó hogy nem tudta kifejteni a hatását :D Esélyem nem volt fedél alá állni, meg a vizet eltávolítani, s lássuk be így elég esélytelen volt csodát is várni :)

Marczin Róbert

Grosso #56579:
Tisztára mint Májkül Nájt vazzzzzzze :D
De mikor nem gyári kerekekkel csinálod ugyanezt, hanem 175/50-esekkel, meg némi ültetéssel, akkor még fincsibb. :D ;)

Marczin János

Marczin Róbert #56580:
Vágom! ;)
Mellesleg az a Platinum nekem sem vált be, nem tart tovább mint a bármilyen wax.
De a 9H nanocucc odabasz! ;)
Amit a kozmetikákban huszonezer forinttól hordanak fel, az otthon 3ezer sincs. És tartós. Nagyon. ;)

Szólj hozzá!

Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!